Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - A gabonafajták

külön kimutatni. Jellemző azonban, hogy 1673-ban az összes kenyérgabonáról azt írják: Summa universalis Tritici mixti facit cruces ... no 433.

180 A XVII. század végén a füzéri uradalom béresinasa ezt kap a konvenciójába.

181 1709-ben egy nagyobb mennyiséget említenek a füzéri inventáriumok.

182 A papi díjlevelekben is itt-ott találkozunk vele a hegyközi falvakban.

183 Inkább csak sejthetjük, hogy jelentősége a kimutathatónál lényegesen nagyobb volt. Mindenesetre a jobbágyparaszti birtokokon mindig szívesen termelték. A XIX. század első felében a belőle kilencedbe beszolgáltatott mennyiség világosan mutatja, hogy némelyik faluban a tisztabúza termelését meghaladta és az összes gabonaneműeknek helyenként a felét tette (Fr., Fi., Ny., F. stb.), feltehető, hogy a jobbágyság elsősorban a saját részére vetette. A földesúri birtokon a kétszeres termelésével ritkán találkozunk. Úgy látszik, hogy amikor, szerény körülmények között is, de megindult a piacra való termelés, egyre inkább kiszorult. Ha vegyített lisztet akarnak, akkor a búza és rozs lisztjét keverik, de különösen nyáron szívesen sütnek tiszta rozs lisztből is kenyeret, mert az lassabban szárad. A régebbi századokban az árpát csak kis mennyiségben termelték, a kimutatásokban sem találkozunk vele nagyobb mennyiségben.

184 A XVII., majd a XIX. században az árpa az a gabonaféleség, melyből a legkevesebbet szedték be tizedbe és kilencedbe. Az allodialis birtokon viszonylag nagyobb tömegben fordul elő. A múlt század végére a helyzet megváltozott, mert a lankás hegyoldalakban, a dombokon termelt minőségi árpát igen jól tudták értékesíteni.

185 Megjegyzem, hogy az árpa az utóbbi években is erősen terjed, néhol az összes szántóföld csaknem 1/5-én ezt vetnek. Az árpa a XIX. század elején a tavaszi vetemények között szerepel.

186 Fajtái közül legrégebbinek látszik a tót-árpa, mely a Kárpát-medence északi részében volt egykor általános. A két-soros elsősorban alkalmas sörgyártásra, míg a négy-soros inkább takarmányozás céljait szolgálja. Az árpa terméseredménye a múlt század elején meglehetősen alacsony volt és három magnál nemigen adott még az allodialis földeken sem többet.

187 Zabot a Hegyközben a századok folyamán mindig nagy területeken vetettek. Különösen nagy volt e gabonafajta jelentősége a zordabb éghajlatú északi falvakban. így a XVI. század közepén Füzérkomlóson a zab szerepelt a legnagyobb mennyiségben a kilencedben.

188 A XVII. század elején a déli részen nem adtak belőle egyháziadót, annál inkább megkövetelték azt az északi részeken.

189 Azokban a korszakokban, amikor az állattartás jelentősége megnövekedett, így többek között a XVII. század elején, a szántóföld egynegyed részén zab termett, az inventáriumok más gabonaneműekhez viszonyítva is igen nagy mennyiségben sorolják fel.

190, A múlt század elején a zab jelentőségét mutatja az is, hogy a gyermekek szülei a papnak és az iskolamesternek egyaránt adtak belőle.

191 Ebben az időben egy-két faluban eléri, esetleg meg is haladja a tisztabúza menynyiségét, helyenként a kétszeresét és a rozsét is (pl. Fi., Fk.. Ny., P. stb.).