Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - A gabonafajták

A gabonatermelés A gabonafajták A hegyközi szántóföldi termelésben minden korszakban az őszi búzának volt a legnagyobb jelentősége. A hegyközi, közelebbről a füzéri őszi búza nagy hírre

1 vergődött és a múlt század első felében szívesen vitték vetőmagnak másfele is.

161 Már a XVI. század közepén is nyilvánvaló az őszi búza, helyesebben az őszi gabonaneműek feltétlen fölénye, mely kétharmad, de annál rendszerint magasabb arányban részesedett az összes gabonaneműek terméseredményéből.

102 A XVII. század elején, Hegyköz virágkorában, megváltozik a helyzet, mert a részesedés általában a kétharmad alá süllyed, de azért mindenütt az 50% fölött marad. A más gabonaneműek viszonylagos előretörését magyarázza, hogy az állatállomány megnövekedett és annak táplálására árpára és zabra volt szükség. A század második felében a búza újra előretör, amint az a kilencedadatokból és a földesúri magtárak leltárából világosan látszik.

163 Lényegesen nem változik a jelentősége a XVIII. század elején sem, amint az a közölt 1711-ből származó és az egész Hegyközre kiterjedő kimutatásból olvashatjuk.

164 A XVIII. század végétől a jobbágybirtokon kezd a tisztabúza háttérbeszorulni, úgyhogy egyes falvakban a kilencedbe beadott búza felét sem érte el a kétszeresnek (Fr., P.), sőt helyenként egészen minimálisra csökkent (Ny.). Jellemző azonban, hogy Füzéren akkor is csak tisztabúzát termelnek a jobbágyok, amit bizonyára piacon (pl. Kassán) értékesítettek. Az allodialis birtokon a múlt század elején már csak tisztabúzát vetettek, mert ezt a piacon jobban lehetett eladni.

165 A múlt század közepétől a tiszta őszi búza általánosságban megint tért nyert, úgyhogy ma már jelentőségében messze kimagaslik a többi gabonaneműek közül, 1956ban a Hegyköz tizenöt falujának összes szántóföldjeinek 33,4%-át tiszta őszi búzával vetették, ami csaknem tíz százalékkal meghaladta az országos átlagot.

166 Mindezek alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a Hegyköz a múltban és jelenben egyaránt jellegzetes búzatermő vidék.

167 Éppen ezért mindig nagy gondot fordítottak itt és a környéken a vetőmagra. Egyszer a Felvidékről, máskor az Alföldről hozták, hogy ezzel a különböző betegségeket kikerüljék.

168 Hogy milyenek voltak a legrégibb