Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

Bevezetés

Bevezetés A magyar paraszti földművelés néprajzi, gazdaságtörténeti kutatása már eddig is ért el eredményeket és a kisebb cikkeken, nagyobb tanulmányokon kívül néhány önálló és többé-kevésbé teljességre törekvő munkát is fel tud mutatni.

1 A kutatás földrajzi elosztása azonban nem egyenletes. Míg az Alföld földművelését meglehetősen ismerjük, addig lényegesen kevesebbet tudunk a kiterjedt magyar középhegységek földműveléséről, melyek már csak azért is különös tanulságokat rejtenek magukban, mert keleten és északon a kárpáti, nyugaton az alpi gazdálkodáshoz kapcsolódnak. Ezért esett választásom az abaúji Hegyközre, mely fekvésénél, klímájánál fogva különösen érdekes eredményeket ígért. Az 1956-ban megkezdett kutatást később (1962—1964) a Mezőgazdasági Múzeumban is folytattam, további adatgyűjtéssel, fényképekkel, mindenek előtt ellenőrzéssel igyekeztem anyagomat teljesebbé tenni. Eközben munkám néhány újabb szemponttal is gyarapodott, A Mezőgazdasági Múzeum ugyanis fontos feladatának tekinti, hogy a tájtermelés történeti előzményeit feltárja és az azokból adódó tapasztalatokat a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság rendelkezésére bocsássa. Az értékelt gazdaságtörténeti és néprajzi anyagból világosan kiderül az, hogy a Hegyköz klímája, földje földművelésre kevéssé alkalmas és nem fizeti vissza azt a hatalmas munkát, amit belefektetnek. A történeti adatok arról tanúskodnak, hogy az erdő hasznán kívül az állattartás és a gyümölcstermelés biztosított itt szerény megélhetést a lakosságnak. Azokban a korszakokban, amikor az állattartás fellendült a lakosság életszínvonala is emelkedett és a földművelés területén is javulás következett be. A termelőszövetkezetek fejlődése az utóbbi néhány évben ebbe az irányba tette meg az első lépéseket. Ennek bizonyítéka, hogy újra juhnyájak jelentek meg a Hegyközben és hatalmas gyümölcsösöket telepítenek. Egy másik szempont, mellyel kutatásom a Mezőgazdasági Múzeumban gyarapodott: a kisüzemi gazdálkodásról a nagyüzemi munkára való áttérés vizsgálata. Bár itt a termelőszövetkezetek megalakulása óta eltelt rövid idő miatt csak néhány vonással lehet a fejlődés irányát kijelölni, az már eddig is látszik, hogy az átalakulás a földhasználatot és a technikát illetően nem olyan gyors, mint az ország más területein. Ez a klíma- és talaj-