Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A talajjavítás és talajművelés

kereplőt vagy kelepet, amit a szél hajt, ezeket kolompokkal is összekötik. Olyan nagy zajt csaptak így, mintha egy egész gulya járt volna arra. Máskor csak ekevasat kötöttek egy darab drótra, amit minden arra járó megvert, mert a vaddisznó, ha neszezést hall mindjárt menekül. Ha nagy volt a vaddisznó veszély, akkor éjszaka is őrizték a kukoricát. Vasvillával felfegyverkezve minden éjszakára felváltva csoportosan mentek a földekre, nagy tüzet gyújtottak, rozsdás vasakat, fazekakat vertek össze, hogy megakadályozzák a kártevést. A visszaemlékezés szerint a földeket tüskés gallyakból készült kerítéssel a Hegyközben csak elvétve védték. Az irtványon települt falvakban is ez a módszer feledésbe merült. Azokan a helyeken, ahova az eke nem tud felmenni a talaj fellazítását águskapával végzik. A kapa olyan rövid nyelű, hogy a vele dolgozó azt szinte a lába közé tudja venni. Ügy halad felfele gondosan vigyázva arra, hogy a földet ne húzza le. Kénytelenek a nehéz águskapát használni, mert a sokkal könnyebb laposkapa bele sem megy a földbe (Kv., Kh., Nh., Vh.). A föld kapálására csak a nagyon meredek határú, jórészt szlovák falvakban kerül sor. A föld felszántásának legáltalánosabb egykori eszközét az ún. faekét nem sikerült megtalálnom. A levéltári adatok sem sokat árulnak el ennek egykori formájáról.

150 Az azonban kétségtelen, hogy az 1860-as években még általánosságban faeke járta Abaúj megye parasztgazdaságaiban.

151 1871-ben már a statisztika az egész megyében csak 23%-ban állapított meg faekét. így szorgos kutatásaim ellenére a legöregebb korosztályból sem beszélhettem olyanokkal, akik ilyennel maguk is szántottak volna. Közvetett adatok alapján a teljes kiszorulását a múlt század 80—90-es éveire tehetjük. Némi fogalmat alkothatunk róla Pálháza 1784-ből való pecsétjéből, melyen ekevasat és csoroszlyát találunk. Az ekevas aszimmetrikus, elég nagy, mert hossza megegyezik a kissé előrehajló csoroszlya hosszával. Egy szemtanú a Vitányban még használaton kívül látott egy faekét, melyről a következőket mondotta el: ,,Az egy olyan különös fa volt, kétágú, természetesen olyat ritkán lehet ma látni, egy törzsből, és persze egy vastagfa vót, szóval azt kútágasnak is lehetne mondani. Egy ilyen vastag fábúl volt kifaragva az alja. Azon volt aztán fa ékkel rászögezve egy fa 24. Pdlháza pecsétje ekevassal és csoroszlyával 1784-ből