Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A talajjavítás és talajművelés

15. Szőrös (füves) mezsgyék Mikóháza hatóimban. Balassa I. felv. mivel szélesebbek is lehetnek (Kv., P. stb.). Nevüket onnan kapták, hogy rajtuk fű és bokor vert gyökeret. E széles barázdákat idővel a tulajdonosok egymás között szétmérték és elválasztásul karót ütöttek a közepébe. Míg meg volt nem sok hasznát látták, legfeljebb az asszonyok sarlóztak itt-ott egy kis füvet rajta. Megszüntetését egyrészt azzal indokolják, hogy innen indult ki a szántóföldeket elöntő perje, másrészt, mivel sohasem szántották, ezért az egereknek nagyszerű tanyát és áttelelési lehetőséget nyújtott. Ma már szőrös mezsgye a laposabb termelőszövetkezeti földeken megszűnt, ott találjuk csak meg, ahol azt a meredek terasz miatt kénytelenek eltűrni. A hegyközi földek jelentős részében sok követ forgat ki szántáskor az eke, ezeket összeszedik és a mezsgyére dobálják, ha több van belőle, halomba hordták, hogy a mezsgyén a fű levágását ne akadályozza. Manapság elviszik, hogy minél kevesebbet vegyen el az amúgy is szűkre szabott szántóföldekből. A talaj javításmódjai közül már részletesen tárgyaltuk a parlagolást és az ugarolást. De a trágyázásnak is nagy múltja lehet a Hegyközben, hiszen ezen a nagyon gyenge talajon másképpen nem lehet még szűkös termést sem elérni. A XVIII. században is azt jegyzik fel, hogy Nyíri határában csak rendszeres trágyázás után lehet termést remélni.

148 Későbben is többször emlegetik, hogy megfelelő trágyázás nélkül a kövecses föld semmi hasznot sem hajtana.

141

' A trágyázásnak különböző formái éltek és élnek ma is egymás mellett