Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A művelési rendszer, vetésforgó, irtás

odaültették a hideg hegyközi vidéken nehezen meghonosodó új növényt.

135 Pálházán egy 1858-ban készült térképen a falu déli részének közelében apró parcellákra osztott Tengeri földet találunk, melybe minden évben változatlanul tengerit vetettek.

136 Hasonlóképpen külön földekbe ültették a másik új jövevényt, a krumplit is. így Kajatárói ismerünk olyan földeket, melybe mindig csak krumplit termeltek, vagyis ez a terület nem vett részt a vetésforgóban.

137 A répának sem volt eleinte helye a nyomásban, ezért Kovácsvágáson a XIX. század első éveiben külön Répás kert volt, melyet időnként parlagoltattak, mert szénát is termeltek benne.

138 Mikóházán a vetésforgóból kivéve külön voltak a jRépafö'Zdek még az 1858. évben is.

139 Valamennyi előbbi, a nyomás rendszerbe nem tartozó földnél nagyobb múltra tekint vissza az a terület, amit a Hegyközben Tanorok névvel illetnek. Ez egy középkori permanens egymezős rendszer maradványa, mely rendszerint a település alatt húzódott meg és gabonával élték. 15. Részlet Kishuta határúból. A földek közvetlenül a házak végében helyezkednek el. Balassa I. felv.