Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A művelési rendszer, vetésforgó, irtás
12. Ágas kapa. Kishuta 13. Laposkapa. Füzér. RM. Itsz. 59.14.60 melyek a vetésforgóban nem vettek részt, hanem mindig meghatározott célra használták őket. Ilyenek voltak a kenderföldek. Ez a legrégibb idő óta azonos helyen terül el, mert nem mindegy az, hogy milyen földbe kerül a kender, ezért nemegyszer évszázados tapasztalat jelöli ki a termelésére legalkalmatosabb helyet. így Nyíriben már 1802-ben is külön említik a kenderföldeket. 129 1826-ban ugyanitt a telek nagysága szerint osztják őket és terméséből zsákot kell adni az uraságnak. 130 1810-ben Nagybózsván a kendernek szánt földek olyan soványak, hogy egy részükben nem is lehet kendert vetni, hanem csak zabot. 131 Komlóson ugyancsak egy zsákot tartoztak adni az uraságnak a kenderföld fejében: a föld nem lehetett túlságosan nagy, mert az egész faluból, csak 9 db zsákra számítottak. 132 A kenderföld után járó zsákot Füzérkomlóson, de máshol is 1848-ig természetben adták meg, ez időtől kezdve pénzzel váltották meg, éppen úgy, mint az irtások bérét. 133 1960-ig a legtöbb hegyközi falu közelében találhatunk kenderföldeket, melyek nem tartoztak bele a vetésforgóba. Szinte minden házban fonnak és szőnek, de a hegyközi kendert nem tartják elég finomnak, azért az asszonyok és lányok lejárnak a Bodrogközbe kendert törni és a részesedésüket otthon dolgozzák fel. A termelőszövetkezetek helyenként (pl. Nyíriben) nem biztosítottak a tagságnak kenderföldet, ami sok vitára adott alkalmat. Mikor a kukorica a Hegyközben a XVIII. század végén és a XIX. század elején jelentkezett, akkor nem tudtak neki a nyomásba helyet szorítani, így jöttek létre a tengeriföldek, tengerikertek, melyekben évről évre csak kukoricát ültettek. A múlt század első éveiből tudjuk, hogy Kovácsvágáson voltak olyan földek, melybe mindig csak kukoricát vetettek, 134 és ez olyan szívósan tartotta magát, hogy még harminc év múlva is mindig
