Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A művelési rendszer, vetésforgó, irtás

dája, vagy akinek az megengedte. A nyomásba azonban nem minden föld kapott helyet, így Radványban is kimaradtak a kenderföldek, a falu alatti kertek és teljesen szabad gazdálkodást folytattak az 1945-ben kiosztott földeken. Nézzük meg egy másik hegyközi községet, Pálházát. 1826-ban: ,,Az Urblis szántó földek 3 fordulóra fel osztva Búza, Árpa, Rozs, Zab és Krumpli termesztéssel használtatnak a lakosok által."

102 Ez a három dűlőre való beosztás egészen 1912-ig megvolt a pálházai határban. „Ügy vót régen, hogy meghagytak egy dűlőt, oda csak a marhát hajtották legelni, úgy tartották a régiek, hogy akkor pihen a főd, hogy a fődet pihentetni kell" — mondotta az egyik adatközlőm. Ekkor a három dűlő egyikében volt a kalászos, a másikban a vetemények, a harmadik pedig megmaradt ugarnak. Az ugart egy éven keresztül járta a jószág, mikor már jól kilegelte, akkor először kaszával mentek rá és a kutyakaprot lecsapdosták és ha megázott egyszer, akkor jött az ugarló szántás, majd a keverés és végül a vetés alá való szántás. 1960-ig ugyanolyan beosztása volt a határnak, mint Radványban. Nyíriben 1809-ben a határ ugyancsak „három fordulókra vagyon úgy mint Kiss Bózsva, Nagy Bózsva és Kápolna felé". E feljegyzés megemlékezik a nyomáson kívül levő irtásföldekről is, mint általában, ezek itt sem tartoztak bele a nyomásos rendszerbe.

103 Az ugaros háromfordulós gazdálkodás Nyíriben még a húszas évek elején is meg volt, pedig ellen/ v. O szabad gazdálkodás parlagolással 4. Ugar nélküli háromnyomásos és szabad határhasználat a hegyközi falvakban 1959-ben ( a falvak nevét l. az 1. ábránál )