Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A Hegyköz település- és gazdaságtörténeti áttekintése

Nézzük meg, hogy a többször vizsgált falunkban, Füzéren, mi a helyzet az egy családra eső állatállománnyal. A jobbágyok és zsellérek számát együvé vesszük, mivel a házas zsellérek is rendelkeztek földdel és állatállománnyal (így tettük 1626 és 1763-ban is). Igaz, hogy így a jobbágy háztartások számánál lényegesen kisebb átlagszámot kapunk, de az összehasonlítás az előbbi adatokkal így lesz a megfelelő. Eszerint Füzéren 1828-ban egy háztartásra 1,27 ökör (1626: 1,39; 1689: 0,26; 1763: 1,28); 1,— tehén (1. 83. sz, jegyzetet; 2,40; 0,43; 0,92); 0,06 ló (1,05; 0,26; 0,5); juh 0,45 (3,82; —; —); 0,29 sertés (5,10; 1,66; 1,21). Mindez azt mutatja, hogy ha a lakosság gyarapodott is, de az állatállomány ezzel egyáltalán nem tartott lépést.

84 A helyzet különösen az állattartás területén nem javult a jobbágyfelszabadítás után sem.. Igaza lehet Korponay Jánosnak, amikor a múlt század közepére vonatkoztatva megállapítja: ,,A Hegyközben a legelőelkülönülés után nagyon sok helyen feltörték azokat. Ezzel természetesen csökkent a marhatartás, majd mivel trágyázni nem tudtak, eeek a földek kimerültek úgy, hogy a megélhetéshez elég alapot nem nyújtottak."

85 Így valóban a Hegyközben egyre inkább nem a földművelés adta a megélhetés alapját, hanem máshol kellett azt megkeresni. így jó segítségnek bizonyult elsősorban az erdő. A kivágott fát messze elszekerezték a Hegyalja és a Bodrogköz fában szegényebb vidékeire és azt éppen úgy, mint a gyümölcsöt búzára, tengerire cserélték át. „Be kell vallani végre, hogy a Hegyköz lakossága, feldarabolt szántóföldei talajának silány volta és sok feltételhez kötött termő sajátsága miatt kényszerülve van, hogy a látszólag kárhozatosan — a földmívelésen kívül, más foglalkozást, mint például fuvarozást s faeszközök készítését, tekintse jövedelme biztosabb forrásául."

86 A fentieken kívül mi az, ami kenyeret adott a Hegyköz népének egészen a felszabadulásig? A Hollóházának és bizonyos mértékig Füzérkomlósnak is a kerámia gyár. Kishuta, Nagyhuta és Vágáshuta férfilakossága bejárta az egész országot korábban üvegezéssel, majd drótozással. Idénymunkára jártak el a hegyaljai, elsősorban az újhelyi és pataki szőlőhegyekre. A zsellérek részes aratást vállaltak és egyik oldalon egész Nyíregyházáig eljutottak, míg a másik oldalon sokan a Hernád-völgyében vállaltak munkát. Az asszonyok kendermunkára a bodrogközi falvakat keresték fel. A Károlyiak birtokán és erdőgazdaságában ugyancsak sokan találtak munkát. Nem hagyhatjuk ki az erdei gyűjtögetést, mely a Hegyköz lakosságának életében mindig fontos tényező volt. Mindezekből úgy látom, hogy a földművelésnek a jelentősége általában csökkent ahhoz képest, ami volt pl. a XVII. század első felében. A felszabadulás után a Hegyköz népe megkapta a Károlyiak birtokát, de sok lévén az igénylő, a föld pedig viszonylag kevés, így a földosztás alapvető változást nem hozott a hegyközi falvak életében. A felszabadulás utáni évek alatt mégis a növekvő jólétnek határozott jeleit tapasztalhatjuk, ami elsősorban az új házak építésében mutatkozik meg. Mindegyik