Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A szénamunka
151. Ujabb típusú sop. Kovácsvágás. Balassa I. felv. erősítik. A vendégoldallal felszerelt szekérhez helyenként nyomórudat is használnak, azzal a különbséggel, hogy elöl a láncot, hátul a szorító kötelet a vendégoldal végéhez erősítik. Ez a rakodási mód a keskeny, lejtős hegyi utakon nem jó, mert a rövid szekér, melyre a nagy kiterjedésű szénateher nehezedik, könnyen feldől. A hazahordott szénát a Hegyközben mindenki a maga telkén, szabadon vagy építményekben tartotta. Ez alól csak két kivételt ismerek: Füzérradványban bukkantam annak nyomára, hogy a múlt század utolsó éveiben a falu leégése után elrendelték a településen kívül egy szérűskert-féle létesítését. Ezt az állítást igazolja az, hogy a korábbi térképeken nem találtam ennek nyomát. Kovácsvágáson a falu alatt láthatni néhány olyan bekerített szénáskertet, melynek egyik sarkában, fából, deszkából épült szénatartó áll és ebben tartják a rétekről betakarított téli takarmányt. Ma már ritkán és nem szívesen raknak kör alakú bogZát, különösen lóheréből, mert télen át sok pocsékba megy belőle. A széna még valamivel jobban kibírja boglyában való tárolást. A boglyát sem rakják karó köré, mert — adatközlőim véleménye szerint — emellett még csak jobban beáznék. Csak egyetlen egy kisméretű boglyát láttam a Hegyközben, a hegység délnyugati részében ez általános. 328 Tetejére fából kecskelábat vagy leveles ágat raknak, hogy a szél és vihar ne tudja kikezdeni. Egy boglyába sohasem raknak többet 4—5 szekérnél. A boglya helyét manapság a legtöbb helyen elfoglalta a kazal (Ny.), kazalka (Fr.). Ennek sokkal könnyebb a rakása, mert az alapja szélesebb és téglalap alakú és nem kell úgy a felborulásától tartani.
