Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

tött hosszú szekér, akármilyen úton elmegy és ha még felborul is, a széna mégis együtt marad rajta. A szekér megrakásának ez a módja a Hernád-völgyében nem szokásos, hasonlóképpen a Hegyközhöz délről csatlakozó falvakban is csak helyenként van meg. Ujabban a magyar szekér és a vendégoldalra való rakodás néhány hegyközi faluban is terjed (Fr., P.). Ezek rövidebb szekerek, oldalukra vendégrudat erősítenek, így nem kell a lajtorja fel- és leszerelésével sok időt elvesztegetni, ez újabb térhódításának a legfőbb oka. A vendégoldalra két keresztfát tesznek és miután kibélelték a szekeret, erre rakodnak. Éppen úgy hajtanak szarvat, mint az előbb ismertetett rakodási módnál, de rudalló kötéllel kötik le, melynek végét a vendégoldalhoz 146. Kis boglya karóval (ritka). Kovácsvágás. Balassa I. felv.