Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A szénamunka
18 f"; nem valami nagyra értékelték, mert a leggyengébb minőségű sarjúszénával volt azonos az ára. 306 Adatközlőim is egyértelműen azt állapították meg, hogy a lóherét régebben is nagyobb mennyiségben vetették, mint a lucernát, melyet csak a második világháború után kezdtek jelentősebb mértékben termelni. Olyan helyeken, ahol sok jószágot tartanak (pl. Nyíri, Kovácsvágás) a földeknek közel 20%-át lóherével élik. 307 Ennek előnye, hogy a lucernánál sokkal igénytelenebb, annál rosszabb talajon is jó termést ad és tovább díszlik. Magnak csak akkor hagyják meg, ha megfelelő mennyiségű széna termett, ha ez nincs elegendő, akkor többször is vágják, mert ezt a takarmányt mindennél fontosabbnak tartják. A lóhere jó talajjavító, ezért elsősorban az ugar helyére vetették. Régebben, míg az ugart meghagyták, a kapások között szorítottak számára helyet, de sokkal kisebb mértékben termelték, mint manapság. Az ugar rendszeres vetése után az állatállomány számára megfogyatkozott a legelő. Az időnként kaszált ugar- és parlag-szénától is elestek, természetes tehát, hogy megnőtt a takarmánynövények jelentősége, az kézen fekvő volt, hogy azokat elsősorban az ugarba vetették. Ez még az utóbbi időben is világosan kitetszett, mert ha takarmánybetakarításkor végigmentem egyegy hegyközi határon, annak csak meghatározott részében láttam az egymás mellé sorakozó oszrókat. * A hegyközi réteket általában gondozzák. Különösen a patakok völgyében levő kaszálók víztől való megvédése okoz sok gondot. Sokszor kővel rakták ki a patakmeder egy-egy részét, ott ahol a víz sodra erősebb volt, Ilyen szabályozást már a XVII. században is végeztek. 308 De a legtöbb szabályozás nem sokat ért, mert egy-egy nagyobb zápor', nemcsak a rendeket, hanem a boglyákat is elsodorta, 309 és magát a rétet kövekkel borította el. 310 Füzérradvány és Kovácsvágás között 1926—28-ban a Károlyi grófok saját területükön szabályozták a Bózsvát, annak nagyobb kanyarulatait átvágták, aminek az lett az eredménye, hogy a szabályozatlan szakaszon a falusiak rétjeit öntötte el a víz és vitte el a szénát egy-egy nagy nyári felhőszakadás. Manapság a gaztól, hordaléktól kitisztítják a patakmedreket, hogy az ár lehetőleg szabadon és a medren keresztül szaladhasson le. Az utóbbi években a Bózsvának új medret vágtak és ezzel jórészt megoldották az áradások levezetésének kérdését. Ugyancsak tavasszal kerül sor a hancsíkok elsimítására is. A földet minél szélesebben terítik el, hogy a fű felverje és ne akadályozza a kaszálást. A dúró vankondokot kapával kifordítják és agyonverik, ennek ellenére a legtöbb kaszáló tele van dúrásokkal. A gondosabb gazdák nemcsak a bokrokat, cserjéket nem tűrték el a rétjükön, hanem mindenféle gazt, gyomot kiirtottak a hasznos füvek közül. Bár mindig látni lehetett és látni ma is rekettyével felvert kaszálókat. 311 Az igazi nagy munka azonban a szénatakarítás, szénatakarás, a szénakaszálás és gyűjtés idején kezdődik. 312 Hogy mikor kezdik az első szénát,
