Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A szénamunka
időnként megfutja az ár, ettől termékenyebbé válnak ugyan, de ez ugyanakkor sok kárt is okoz, mert a szénát beiszapolja vagy éppen elviszi. A fentiekből kiderül az, hogy a Hegyköz rétjeinek legnagyobb része irtásos eredetű, csak abban van közöttük különbség, hogy azok helyén korábban vagy későbben tarolták le az erdőt. Mindezt azért fontos megállapítanunk, mert ez a tény a birtoklás kérdését is jelentős mértékben meghatározza. A Hegyközben a rétek a parasztok egyéni tulajdonában voltak, hiszen azokat valamelyik ősük irtotta ki. Adatközlőim a különböző falvakban egybehangzóan állapították meg, hogy közösen birtokolt és évről évre újra osztott kaszálók nem voltak tudomásunk szerint legalábbis azóta, amikor a tagosítás a múlt század közepén megtörtént. Változó használatú rétet csak a bérleteknél ismertek. Az egyházközség, a pap, a község tulajdonát képező kaszálókat minden évben másnak adták ki (F., Ny., Kh., Fr. stb.). A Nyilas elnevezés Felsőregmecen fordult elő, de ma már eredeti jelentését nem ismerik. 293 Mikóháza határának 1858-ban készült térképén is feltűnik a Nyilas-rét helynév. Erről a helyszínen azt sikerült megtudnom, hogy a múlt században a kepés aratók részeltek belőle és minden évben nyílhúzással állapították meg, hogy melyik parcellát ki fogja betakarítani. Később a rétet a falu lakói megvásárolták az uradalomtól és a családok egymás között véglegesen elosztották és ezzel a nyílhúzás szüksége megszűnt. Nagy jelentősége volt a Hegyközben a bérelt, illetve részibe vállalt kaszálónak. Részéért takarították be az egyházak vagy a lelkészek rétjeinek termését. 294 Nyíriben a múlt század első felében előre meghatározott bérért kaszáltak az uradalom számára. 295 A füzéri határban levő 21 embervágó rétért a haszonélvező pusztafalusiaknak robotolni kellett, mégpedig a szalánci uradalomban. 296 A pányokiak, alsó- és felsőkékediek a Nyíri környéki erdőkben legeltettek, melyből az 1825. esztendőben ,,kész pénzben 40 Rft, és 270 gyalog niapi számok" kerültek ki, amit a közeli Kápolna-pusztán szolgáltak le. 297 Máshol csak pénzért adta az, uradalom a kaszálókat és robot nem járt vele. 298 Ha pedig már sem pénzért, sem munkáért nem volt rá vállalkozó, akkor adták oda részibe. A XIX. század elejétől a különböző módon bérelt kaszálók egyre inkább részesekké váltak. Eleinte a részes általában a fele szénát kapta. Ilyenek voltak többek között a nagybózsvaiak, a sompatakiak feles rétjei. Ezeket korábban bérlet formájában hasznosította az uradalom. 299 A század végére sokat romlott a részébe kaszálók kereseti lehetősége még a hivatalos statisztika alapján is. A szénából már csak 1/4—1/5 a munkásé, a sarjúból 1/3. 300 Nem nagyon változott a helyzet 1913-ig, amikor is a szénakaszálók az 1/5, a lóherét betakarítok pedig 1/6—1/5 részt kapták. 301 A visszaemlékezés szerint a helyzet ennél rosszabb volt a nagybirtokokon. Nyíriben a kaszálók, ha gyengébbnek mutatkozott a fű, akkor hatodát, de ha jobbnak, akkor csak nyolcadát kapták a szénának. A rész megállapításakor jelentős mértékben számított az is, hogy a munkás a
