Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - A szemnyerés

A tizenkét ember három, pariira oszlott, vagyis négy-négy hajtotta a gépet egyszerre, ami rendkívül embergyilkos munkának számított. Helyenként három (Fr.), máshol két (Kv., M.) keresztet hajtott ki egy parti. Pontosan tudták, hogy mennyit végeztek, mert a kéveoldozgató a köteleket számolta s mikor megvolt a megfelelő mennyiség, akkor elkiáltotta magát: ablőz. Mikor a háromszor három vagy a háromszor két kereszt elkészült, akkor mindegyik parti egyszerre egy kis pihenőt tartott, ilyenkor rendszerint rágyújtottak és pálinkát is ittak. Ilyen gép a múlt század végén és századunk elején minden faluban akadt néhány. Néhol több ember összeállva vásárolta, de inkább egy-egy jómódú gazda maga vette meg és bérbeadta. Egyik-másik alá tengelyt lehetett erősíteni, amelyikre szállításkor kereket húztak és úgy vontatták a cséplés helyére. De emlékeznek olyanra is, amelyiket szekérre emeltek s a helyszínen a szekérről levéve már négy ember becipelte a csűrbe. A gépet meghatározott gabonamennyiségért időre adták bérbe, de sohasem százalékra. A bér nem volt mindenütt egyenlő: Radványban három, máshol két (Kv.), illetve egy (Kh.) vékát kértek naponta. Ez természetesen aszerint is változott, hogy milyen volt a termény minősége. A gép gazdája a cséplés után szekérrel járta végig a falut és úgy szedte össze járandóságát. Egy nap alatt négy-öt magyar holdnak a termését: kb. 22— 26 köblöt lehetett elcsépelni (Fr.). Ha kevés volt a munkaerő, akkor nem három, hanem csak két partit alakítottak, vagyis a 4—4 ember váltogatta egymást. E beosztásokban talán a katonai őrszolgálat mintája is közrejátszott. A kézi cséplőgépek után, részben azokkal egy időben jelennek meg a Hegyközben a lovasgépek, a járgányok. Ezeknél a munka nagyobb részét 100. Fejeskicska (zsup- 101. Fejetlenkicska (zsupfedőegység). Nyíri fedőeyység). Nyíri