Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A Hegyköz település- és gazdaságtörténeti áttekintése

A Hegyköz település- és gazdaságtörténeti áttekintése A Hegyköz legrégibb helynevei szláv lakosságról tanúskodnak, akik a honfoglalás utáni századokban minden valószínűség szerint a magyarokkal még hosszú ideig éltek itt együtt. A Zempléni-hegységben a tatárjárásig csak a Bózsva és a Ronyva völgye lakott, ami egyben arra utal, hogy községeink túlnyomó többsége igen korai eredetű és ezeket a XIII. század első felétől kezdve már névszerint is emlegetik. A tatárjárás itt emberéletben nem okozott olyan nagy pusztítást, mint az Alföldön és a falvak lakossága csakhamar visszatérhetett megszokott életéhez. E korban megélhetésüknek alapját elsősorban az erdő, vadászat adta. A pataki erdőispánsághoz tartozó uradalom központja a XIII. század második felétől Füzérradvány. Helyenként találkozunk a gabonatermelés nyomaival is, míg Komlós nevének korai előfordulása e speciális növényre utalhat.

19 1270-ben Füzér várával együtt Komlóst, Nyírit, Kápolnát. Rátkát (később elpusztult), Bózsvát, Radványt, Kajatát, továbbá Telkibányát, Bistét említik az összeírások.

20 Az 1427-ből származó dicális összeírás pedig már csaknem valamennyi községről számot ad, sőt néhány községben igen jelentős már ekkor is a porták száma. Nyíri, Mikóháza, Alsó- és Felső-Regmec ebben az időben a vidék legnagyobb települése.

21 1430-ban ugyanazok a községek tartoznak a füzéri uradalomhoz, mint a későbbi századokban.

22 Mindezek az adatok kétségtelenül bizonyítják, hogy a Hegyköz a korán megült területek közé tartozik és néhány újabb telepítésű község kivételével valamennyi faluja igen korai eredetű. A XVI. század közepétől kezdve a dicalis összeírások, a dézsmajegyzékek és urbáriumok segítségével már sokkal többet tudunk területünk lakosságáról és egyre erősödő gazdasági életéről. A területről bizonyos áttekintést ad az 1. táblázatunk. Ez a táblázat érdekesen mutatja a Hegyköz és a környező falvak gazdasági erejét a XVI. század második felében. Kiderül, hogy Nagybózsva, Pusztafalu, Kovácsvágás, Nyíri az a község, melyben a legtöbb porta van és a föld mennyisége is a legnagyobb lehetett, míg a délebbre eső területen Mikóháza és Vily az előbbieknél is nagyobb szántóterülettel rendelkezett. Egy egész telek 1569-ben Nyíriben három holdból állott.

24 Ha