Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)

Matits Ferenc: Lippóczy Norbert - két ország mecénása

zás után Dániában, Finnországban9 és Ausztriában tett tanulmány­utat, majd hazatérve a család borászati vállalkozásában helyezkedett el. 1929-ben telepedett le a Krakkó közelében lévő Tarnówban, ahol 1932-ben megházasodott. A háború kitörésekor Lippóczy Norbert családjával délke­let felé menekült, hogy a lengyel-magyar határon átkelve Magyarországra jusson. A menekülőket az előrenyomuló Vörös Hadsereg ejtette foglyul, ahonnan egy sikertelen szökési kísérletet követően a magyar állampolgár­ságú családfőt Pecsova és Vorkuta térségébe internálták, míg sziléziai fele­sége és kisgyermeke visszatérhetett a német uralom alá került Tarnówba. Lippóczy Norbert lengyel nyelven megjelent visszaemlékezései mellett a Rubicon című folyóirat számára magyarul írt cikkében10 idézte fel a Sztálin haláláig tartó, Szovjetunióban töltött 13 év eseményeit. Rabságának körül­ményeiről az alábbi módon számol be a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Könyvtárának 1990-ben írt levelében: „...a Szovjetunióban töltött 13 és fél esztendőt írom le, amiből mint börtönre ítélt, 5 évet töltöttem eleiben különböző fegyházakban, majd 4 évet Komi ASSR-ben /szibériai klimati­kus viszonyok között/, mint kubikos, favágó stb. mig midőn letelt az 5 év, 8 és fél évet, mint kényszer száműzött töltöttem ugyancsak a Komi Auto­nom Köztársaságban, de már mint „szabad” ember, akinek nem volt joga a Komi Autonom Köztársaságot elhagyni. Ez utóbbi 8 évet egy ruha­gyárban /1500 munkással/ dolgoztam le, ahol az igazgatóságig vitte fel a Mindenható sorsomat...”.11 1953-ban láthatta viszont lengyel feleségét, Kornéliát és fiát, Pétert. Tarnówban egy élelmiszeripari gyárban helyezkedett el, ahol 1968-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. Életének következő, közel három évtizedét inten­zív, az egész világra kiterjedő gyűjtői tevékenység töltötte ki, amelynek egyik fő területe az ex libris volt. Segítségére volt ebben testvére, Lippóczy Miklós (1913-2004), aki a háborút követően előbb a Német Szövetségi Köztársaságban, majd az Egyesült Államokban élt, és szintén 30 000 dara­bos könyvjegygyűjteményt hozott létre.12 Lippóczy Norbert 1956-ban mint társalapító szorgalmazta - a máig működő - tarnówi Bem József Magyarbarát Társaság létrehozását, amely­nek célkitűzései között a magyar-lengyel történelmi, művészeti kap­csolatok erősítése és ápolása szerepel, amiről joggal mondható el, hogy 9 Lippóczy Norbert: Finnország mezőgazdasága. In: Fenno-Ugria 1. (1925: 2. sz.) 145-152. 10 Lippóczy Norbert: Tállyától Vorkutáig [Egy tarnowi magyar visszaemlékezése]. In: Rubicon 5. (1994: 2. sz.) 27-30.; Ábrán László: Aki élmunkás volt a Gulagon. In: Magyar Nemzet 1996. augusz­tus 26. 7. 11 A tarnówi Bem József Magyarbarát Társaság levélpapírján 1990. november 17-én kelt levél a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Agrártörténeti Szakkönyvtárában elhelyezett Lippóczy-dossziéban található. Ugyanitt olvasható a könyvtár vendégkönyve, amelybe 1985-ben jegyzett be a könyvtárat szakkönyvekkel gazdagító Lippóczy Norbert. 12 Vasné Tóth Kornélia: Lippóczy Miklós. Híres gyűjtők könyvjegyei az OSZK-ban. In: Kisgrafika 53. (2014: 3. sz.) 9-10. 224

Next

/
Thumbnails
Contents