Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)

Matits Ferenc: Lippóczy Norbert - két ország mecénása

zás után Dániában, Finnországban9 és Ausztriában tett tanulmányutat, majd hazatérve a család borászati vállalkozásában helyezkedett el. 1929-ben telepedett le a Krakkó közelében lévő Tarnówban, ahol 1932-ben megházasodott. A háború kitörésekor Lippóczy Norbert családjával délkelet felé menekült, hogy a lengyel-magyar határon átkelve Magyarországra jusson. A menekülőket az előrenyomuló Vörös Hadsereg ejtette foglyul, ahonnan egy sikertelen szökési kísérletet követően a magyar állampolgárságú családfőt Pecsova és Vorkuta térségébe internálták, míg sziléziai felesége és kisgyermeke visszatérhetett a német uralom alá került Tarnówba. Lippóczy Norbert lengyel nyelven megjelent visszaemlékezései mellett a Rubicon című folyóirat számára magyarul írt cikkében10 idézte fel a Sztálin haláláig tartó, Szovjetunióban töltött 13 év eseményeit. Rabságának körülményeiről az alábbi módon számol be a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Könyvtárának 1990-ben írt levelében: „...a Szovjetunióban töltött 13 és fél esztendőt írom le, amiből mint börtönre ítélt, 5 évet töltöttem eleiben különböző fegyházakban, majd 4 évet Komi ASSR-ben /szibériai klimatikus viszonyok között/, mint kubikos, favágó stb. mig midőn letelt az 5 év, 8 és fél évet, mint kényszer száműzött töltöttem ugyancsak a Komi Autonom Köztársaságban, de már mint „szabad” ember, akinek nem volt joga a Komi Autonom Köztársaságot elhagyni. Ez utóbbi 8 évet egy ruhagyárban /1500 munkással/ dolgoztam le, ahol az igazgatóságig vitte fel a Mindenható sorsomat...”.11

1953-ban láthatta viszont lengyel feleségét, Kornéliát és fiát, Pétert. Tarnówban egy élelmiszeripari gyárban helyezkedett el, ahol 1968-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. Életének következő, közel három évtizedét intenzív, az egész világra kiterjedő gyűjtői tevékenység töltötte ki, amelynek egyik fő területe az ex libris volt. Segítségére volt ebben testvére, Lippóczy Miklós (1913-2004), aki a háborút követően előbb a Német Szövetségi Köztársaságban, majd az Egyesült Államokban élt, és szintén 30 000 darabos könyvjegygyűjteményt hozott létre.12

Lippóczy Norbert 1956-ban mint társalapító szorgalmazta - a máig működő - tarnówi Bem József Magyarbarát Társaság létrehozását, amelynek célkitűzései között a magyar-lengyel történelmi, művészeti kapcsolatok erősítése és ápolása szerepel, amiről joggal mondható el, hogy

9 Lippóczy Norbert: Finnország mezőgazdasága. In: Fenno-Ugria 1. (1925: 2. sz.) 145-152.

10 Lippóczy Norbert: Tállyától Vorkutáig [Egy tarnowi magyar visszaemlékezése]. In: Rubicon 5. (1994: 2. sz.) 27-30.; Ábrán László: Aki élmunkás volt a Gulagon. In: Magyar Nemzet 1996. augusztus 26. 7.

11 A tarnówi Bem József Magyarbarát Társaság levélpapírján 1990. november 17-én kelt levél a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Agrártörténeti Szakkönyvtárában elhelyezett Lippóczy-dossziéban található. Ugyanitt olvasható a könyvtár vendégkönyve, amelybe 1985-ben jegyzett be a könyvtárat szakkönyvekkel gazdagító Lippóczy Norbert.

12 Vasné Tóth Kornélia: Lippóczy Miklós. Híres gyűjtők könyvjegyei az OSZK-ban. In: Kisgrafika 53. (2014: 3. sz.) 9-10.

224