Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Matits Ferenc: Lippóczy Norbert - két ország mecénása
Lippóczy Norbert - két ország mecénása MATITS FERENC ELŐSZÓ A lengyel-magyar állami, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok a magyar királyság megteremtésétől napjainkig hol lazább, hol szorosabb formában léteztek, illetve működnek. A dinasztikus kapcsolatok az Árpád-háztól az első világháború végéig nyomon követhetőek, sőt példát találunk arra is, hogy a két nemzetet azonos uralkodó kormányozza. Gyakran harcoltak a lengyelek és a magyarok közösen a mongol, a tatár, a török és más hódítók ellen. Tomcsányi János Lengyelország című könyvének Közös múlt s a jelen című fejezete jó áttekintést nyújt a múlt mintegy ezeréves közös eseményeiről.1 2007-ben mindkét ország parlamentje jóváhagyta, hogy március 23. a Magyar-Lengyel Barátság napja legyen, amelynek központi közös megünneplése váltakozva hol az egyik, hol a másik országban zajlik. A 2012-ben a Krakkóban lengyel és magyar nyelven kiadott, Lengyelország délnyugati területét - az úgynevezett „Kis-Lengyelországot” - bemutató idegenforgalmi füzet 16-17. oldalán Tarnów mint a magyar-lengyel barátság városa szerepel. Tarnów egykor két fontos kereskedelmi útvonal kereszteződésében jött létre, amelyek közül az egyik, a Dunajec völgyében haladó ún. „Magyar ösvény" a Balti-tengert kötötte össze Magyarországgal. Tarnów őrizte ezt az útvonalat, a Kárpátok felé induló vagy onnan érkező kereskedőktől beszedte a vámokat és adókat. A település 1330-ban városi rangot kapott, és a 16. század folyamán városfalakkal vették körül. Évszázadokon át szerves kapcsolatot tartott fenn Bártfával és Késmárkkal, sőt rövid ideig a Magyar Királyság számára is kulcspozícióba került, amikor a vesztes tarcali csata után a lengyel támogatásra számító Zápolya I. János magyar király rendelkezésére bocsátották a tarnówi várat és a város jövedelmét. Zápolya 1528 tavaszától fél éven át innen szervezte a híveinek táborát. Hálából a későbbiekben évi 500 aranyat folyósított a város javára. A város további magyar kapcsolatára példa az, amikor Báthory István lengyel király két ízben látogatott el ide, és olyan kiváltságlevelet adott a Magyarországra indulóknak, illetve az onnan visszatérőknek, hogy útjuk csak Tarnówon keresztül vezethetett. A hajdani lengyel-magyar határ1 Tomcsányi János: Lengyelország. A Studium Kiadása, Bp. 1932. 211-221. 219 i ■
