Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Vörös Éva: "Lesben." Vadászati témájú fényképek a Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképek Gyűjteményében
mellett számos vendég, pl. II. Vilmos császár és a birtok, illetve a főhercegi pár körüli személyzet (Rampelt főerdész, Prónay Gyula kamarás) is látható. A műtárgyként kezelt fotográfiák vásárlással kerültek a múzeum tulajdonába, melyek egyedi és fotótörténeti értékét az is növeli, hogy egy részüket maga Izabella főhercegasszony készítette az 1890-es évek második felében. Nagyobb része platinotípia, melynek fotó- és művészettörténeti jellegzetessége az, hogy képi megjelenítése szinte grafikai látványt nyújt. A felvételeken a birtok nagysága is jól kivehető, amely gyakran volt helyszíne a közös udvari vadászatoknak. Természeti adottságairól így számolt be a korabeli sajtó: A területet „a Duna és a Dráva ágai, szakadékai hasogatják keresztül, [...] nagy részben mocsáros, lágy földekből áll, melyeket [...] nyugat felől hullámos domblánczolatok szegélyeznek. Vannak tavak, tócsák is [...] Itt-ott valóságos őserdőt alkotnak a roppant nádasok, melyekben a suhogó nád néhol több méter magasra is megnő, szanaszét pedig a partosabb helyeken a gyakori áradások miatt eltörpült tölgyek zöldellenek a cserjék kövérlevelű buja fű között”.39 A fényképek ezt a vadregényes tájat is megörökítették csakúgy, mint a vad lesben történő figyelését, az elejtett állat körül álló vadászokat, a mérlegelést, a résztvevők teríték körüli csoportosulását. Vannak felvételek pl. magyar marha ökörfogatos szekérről, melyen Izabella főhercegasszony ül egyik lányával vadászat közben, valamint a család vadászó nőtagjairól szarvaszsákmányukkal, továbbá elejtett vad mázsálásáról, szállításáról csónakban és szekéren, szalonkavadászatról, az erdőben felállított konyháról, szorgosan tevékenykedő cselédekről, segítő személyzetről. Hangulatos felvétel maradt fenn a karapancsai kastélyról és a berendezéséről is. A fényképek nemcsak a vadászat eseményét örökítik meg, hanem tükrözik a magas színvonalon működtetett birtokéletet is, mely 33 községből állt, több mint 4000 fős lakossal. A terület 12 gazdaságra és hét erdészeti területre oszlott. Nem tartozik szorosan a tanulmány témaköréhez, de mégis érdemes felidézni a Vasárnapi Újság beszámolóját, amely a birtok felépítéséről és működtetésének hátteréről is részletes képet rajzol: „...a gazdálkodás mintaszerű. Szántóföldjeit gőzekék hasogatják, erdeit kitűnően gondozzák, istállóiban több ezer fejős tehén kétmillió liter tejet szolgáltat. Vagy száz holdon komlót is termesztenek. Az egész birtokon a kezelési és szolgálati nyelv magyar; magyar a 800 főnyi személyzetet vezető 40 tagból álló tisztikar s magyarul tanítanak abban a nyolcz uradalmi iskolában is, a melyekben egyre-másra 500 növendék nyert oktatást. És a mintagazdaság hatása az uradalom területén levő községekben is észlelhető, úgy a földmívelésben, mint az állattenyésztésben és építkezésben. A községekben sűrűn emelkednek a szilárd anyagból cseréptetőre épített, oszlopos tornáczú földmíves házak, méternyi magasságú padlózattal. A ragyogó tisztán tartott utczai homlokzatokat rendesen három zöld redőzetű ablak 39 Vadászat 3. (1903: 18. sz.) 261. 27
