Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)

Szabó László: Adatok a cukorrépa hazai megjelenéséhez

több ponton is változtatott a hagyományos magyar ekén. Legjelentősebb újítása a csavart kormánylemez volt, ami a földet sokkal tökéletesebben fordította, mint a sík felületű kormánydeszka. Az általa „okos-kormányú”nak nevezett ekének a kormánylemezén kívül a köldöke és a címervasa is vasból készült. Formáját tekintve nagyon hasonlított az 1819-ben alapított hohenheimi gépgyárban készített népszerű ekéhez, illetve a hazánkban is elterjedt osztrák Zugmaier-ekéhez.15

Az első vetőgépek megjelenése is kötődött a cukorrépához. Technikai kiforratlanságuk miatt sokáig ismert gyakorlat volt még az úgynevezett marokkal vetés, a melegágyba vetés és a kézzel való sorba vetés. A cukorrépa szántóföldi elterjedésének igazi feltétele a géppel történő vetés és a soros művelés volt. A vetés valamilyen szerkezettel való megoldásának hátterében alapvetően nem a hatékonyság növelése, hanem a minőségi munka állt. Az azonos mélységbe kerülő, egyenletes sor- és tőtávolságra vetett magok egyenletesebben keltek, jobb lett a terület kihasználása, és a növényápolási munkák elvégzésére is mód nyílt. A vetőmag mennyiségének csökkenése sem volt elhanyagolható szempont. Megfigyelték, hogy a cukorrépa által megkívánt intenzív művelés a többi szántóföldi kultúra termését is fokozta. A racionálisabb gazdálkodás igénye így azt eredményezte, hogy a kalászos gabonák is alaposabb talajelőkészítést, jobb vetőágyat kaptak, és a vetőgépek alkalmazása a többi kultúrában szintén gyorsan terjedt. Ősszel, a fagyokig feltétlenül elvégzendő mélyszántás még a nagyobb igaerővel ellátott gazdaságoknál is problémát jelentett. A cséplés után, még a 19. század második felében, a talajművelésben is megjelenő gőzgépek különösen nagy jelentőséggel bírtak: „ha valahol, akkor a cukorrépa termelésnél van helyén a gőzeke-mívelés” - írta Cserháti Sándor, a korszak meghatározó mezőgazdasági szakembere.16

A műtrágyázás, illetve tágabb értelemben a tápanyag-gazdálkodás elválaszthatatlan volt a cukorrépa-termesztéstől. Üzemi jellegű műtrágyázás 1868-ban kezdődött a büki (Sopron m.) cukorgyári gazdaságban. Ezt követően a többi cukorgyári gazdaság is - így a csepregi (Sopron m.), a diószegi (Pozsony m.), majd a Nyitra megyei cukorgyári gazdaság - alkalmazott rendszeresen műtrágyákat. Elsősorban csontlisztet, guanót, csilisalétromot, majd szuperfoszfátot és kálisót használtak. Jellemzően a külföldi gazdatisztek kezelése alatt álló birtokokon és a bérbirtokokon történtek rendszeres műtrágyázások. Enesei Dorner Béla egyenesen úgy fogalmaz, hogy „az ásványi kereskedelmi trágyák rendszeres használatára az emberiséget tulajdonképpen a cukorrépa vitte rá”.17

Az elsődlegesen nem cukorrépa-termesztésre berendezkedett nagybirtokokon is megjelent a növény. így volt ez a Pannonhalmi Bencés Főapátság

15 Pethe Ferencz: Az okos kormányu Eke' leírásának végezete. In: Nemzeti Gazda (1817) 97.

16 Cserháti Sándor: Általános és különleges növénytermelés. II. Győr 1906. 249.

17 Enesei Dorner Béla: A kereskedelmi trágyák történelme, gyártása és használata. Budapest 1924.

197

i

■