Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)

Szabó László: Adatok a cukorrépa hazai megjelenéséhez

nak lehetőségét is felvetette. 1805-ben kiadott könyvében jelent meg először magyarul a cukorrépa elnevezés. „Ha most elhíresedett újabb hasznát meggondoljuk - mellyet a Burkusok, ha szinte némely új találmányt irigylő írók szerént nem magok nyomozták is ki; mindazáltal én nekik tulajdoníthatom ezen találmányt tsak azért is, mivel ők mutattak legelőször a tehénrépából fábrikai módon készült tzukrot..., ha mondom a tehénrépának ezen különös hasznát is meggondoljuk: úgy ízűkor nevet is adhatunk neki, mint sokan nevezik is.”10

A cukorrépa üzemi termesztését báró Lilien József kezdte el ercsi uradalmában. 1808-ban az országban elsőként alapított cukorfőzdét. A szász születésű osztrák tábornok 1795-ben vette át apósától, Szapáry Péter gróftól a Fejér megyei ercsi uradalmat. A 24 000 holdas birtokot rövid idő alatt korszerű mintagazdasággá fejlesztette. A gazdaságot hét majorkörzetre osztotta, és a háromnyomásos gazdálkodásról áttért a vetésváltásra. Bevezette a pillangós takarmányok (lóhere, lucerna, baltacim), a burgonya, a repce és a napraforgó termesztését. Az állattenyésztés területén is jelentős fejlesztéseket végzett. Az első cukorüzemen túl a hazai mezőgazdaság számos újítása először az ercsi uradalomban jelent meg. Magyarországon a legelső műtrágyázást szintén báró Lilien végezte az 1800-as évek elején. Sikeres kísérleteket végzett, melynek során gipszet használt műtrágyának.11 A gépesítés területén is úttörő szerepet játszott. A 19. század elején elsőként ő hozatott két cséplőgépet a gazdaságába, igaz, ezeket később az ercsi jobbágyok felgyújtották. Vaslemezű ekéket használt, lókapával műveltette a kukoricát, és vetőgépeket alkalmazott.12

Lilien báró gazdasága is jól példázta, hogy a 19. század hazai agrárfejlődésének útját a belterjesebb gazdálkodásra való áttérés - a korábbi termelésszerkezet teljes átalakítása — jelentette. Ennek egyik meghatározó eleme volt a nyomásos gazdálkodásról a vetésváltásra való áttérés, és a kapásnövények, így a répa szántóföldi növénytermesztésbe vétele. A kapásnövények sikeres termesztése viszont a talajművelés mennyiségi és minőségi javításától függött. A korszakban ezt csak az igaerő növekedésével lehetett elérni. Nagyobb létszámú és jobb kondíciójú igás állat tartása pedig csak a szántóföldi takarmánynövények termesztésének terjedésével, vagyis a vetésforgóra való áttéréssel válhatott lehetségessé. Az állatállomány fejlődése lassan magával hozta a közép- és nagybirtokokon a trágyatelepek létesítését és a korszerű trágyakezelést, ami a tápanyag-utánpótlás javulása révén visszahatott a növénytermesztésre. Az egymásból következő és egymást feltételező tényezők (talajművelés javítása, igaerő növelése, takarmánynövények

10 Pethe Ferenc: Pallérozott mezei gazdaság I. darab. Sopron 1805. 521.

11 Enesei Dorner Béla: A kereskedelmi trágyák történelme, gyártása és használata. Budapest 1924. 508.

12 Barbarits Lajos: Mezőgazdaságunk gépesítésének kezdetei. Budapest 1958. (Mezőgazdasági Múzeum Füzetei 5.) 6.

195