Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)

Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1918-1945)

ságrendekkel több galambot állítottak ki a tenyésztők. A kiállítás galambkollekciójának díjazási jegyzékéből kiderül, hogy a 647 kiállított egyed között szép számmal akadtak postagalambok. A kiállított postagalambjaiért díjat nyert tenyésztők között ott találjuk Kottay Ferenc nevét is, akinek hófehér pávagalambja szintén első díjat nyert a nemzetközi baromfi-kiállításon. A híres tenyésztő kiállított galambjaiért a BOE ezüstérmét érdemelte ki.30 Kottay Ferenc kiállított pávagalambjáról egy eredeti felvételt is őriz az MMgMK Eredeti Fényképek Gyűjteménye.31

A tenyésztők, vevők, kiállítók és szemlélődök számára a kiállítás nemcsak üzleti szempontból volt hasznos, hanem a tenyésztői munka színvonalának folyamatos emelése szempontjából is. Az egyes alkalmak lehetőséget adtak ugyanis a kiállított baromfifajták országos összehasonlítására. A nemzetközi baromfi-kiállítások rendező bizottságának élén az 1920-as évek közepétől Jandaurek Vince gazdasági tanácsost találjuk, aki ebben az időben nem kizárólag a COLUMBIA elnöke, de a BOE ügyvezető igazgatója is volt. A korszak nemzetközi baromfi-kiállításainak galambkollekciója között a Magyar Királyi Államrendőrség, valamint a Magyar Királyi Honvédség híradószázadainak állományából származó postagalambok mellett rendszeresen találkozunk mindenekelőtt Malosik Ferenc, Rulf Géza, Vermes Arthur, Türr László, Makó Károly, Zuckermann Gyula, Kottek Károly és Schneider Lajos nevével.

Az 1932-es esztendőben Frankfurt (820 km), 1933-tól egészen a második világháború kirobbanásáig Köln (960 km) vált a legtávolabbi hivatalos versenytávolsággá.32 Az 1934. évi röptetési és versenyprogram külföldi megmérettetésein - a passaui országos rövid távú, a nürnbergi országos közép távú, valamint a kölni országos hosszú távú versenyeken - már az egyesület 10 csoportja vett részt. A COLUMBIA vidéki fiókegyesületeinek felzárkózását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szóban forgó versenyalkalmak legjobbjainak felajánlott díjak közül egy arany és két ezüstérmet már nem a főváros- és környéke postagalambászai érdemelték ki.33 1935-ben az országos versenyek végállomásai Köln (hosszú táv) Scharding (rövid táv) és Würzburg (közép táv) voltak.34 A szövetség ezen túlmenően a felügyelete alá tartozó csoportok számára is engedélyezett külön-külön egy-egy rövid távú (120-450 km), közép távú (450-800 km) és hosszú távú (800 km-en felül) versenyt, természetesen kizárólag a közös útitervben megjelölt és engedélyezett feleresztési állomásokról.35

30 Baromfitenyésztők Lapja 37. (1941: 12. sz.) 195.

31 Ltsz. EF 2652/1.

32 Horváth János szerint 1932-ben - nem hivatalosan - már Aachenből (1050 km) is röptettek magyar postagalambászok. Horváth János: Postagalamb-tenyésztés. Hódmezővásárhely 1947.9.

33 Postagalamb tenyésztők szakértesítője 4. (1935: 3-4. sz.) 3.

34 Postagalamb tenyésztők szakértesítője 4. (1935: 5. sz.) 6-7.

35 Az 1930-as évek második felétől németországi feleresztési hely volt még Sankt Pölten, Saint Valentine és Straubing is.

170