Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Horváth Tamás - Tóth-Barbalics Veronika - Vincze Petronella: Muzeális könyvek a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Archív Gyűjteményében
vetemények rész a takarmányozásról szól. Ennek a résznek a végén néhány oldalt szentel a szerző a gyümölcs- és szőlötcnncsztésnek. Mint ismeretes, a 19. század elején megnőtt Magyarországon a juhtenyésztés szerepe a mezőgazdaságban.112 Ezzel párhuzamosan a gazdálkodásról szóló könyvekben nagyobb teret kaptak juhtenyésztési tudnivalók. Csorba András könyvében 68 oldalt szentel a juhtenyésztésnek. Elsőként az afrikai, ázsiai, amerikai és európai juhokat ismerteti. Utána a spanyol fajtákról szól, mivel azok „legtöbb és legszebb gyapjút adnak”."3 A tartás, nemesítés, hágatás, úsztatás és nyírás tudnivalói után részletesen ír a birkák „belső és külső nyavalyáiról”. A könyv toldalékában Csorba András a gazdatisztek neveléséről, helyes kiválasztásukról és a velük való helyes bánásról ír. Lacsny és Csorba könyve más-más szempont szerint ír a gazdálkodásról. Lacsny könyve egy üzemszerű nagybirtok teendőit írja le. Csorba könyvét feltehetően kisbirtokosok is használhatták. Lacsny könyve szárazabb, Csorba helyenként különféle történeteket mesél, és a bevezetőn kívül is reagál más szerzők nézeteire.114 A könyv címlapján tintával „M. Miklós 1848” bejegyzés, Ruisz Gyula pecsétje és M. Kir. Mezőgazdasági Múzeum Könyvtára pecsét is található. A könyvet merített papírra nyomtatták. Kötése félvászon, márványozott gépi papír, fekete, vörös pöttyözéssel, Erczhegyi Géza budapesti könyvkötő mester munkája. Hölczel József Csorba András könyvére válaszolva adta ki 1836-ban Észrevételek Csorba András úrnak ezen czím alatt kiadott munkájára: Vezér című munkáját."5 A szerző a könyve címlapján magát ispányként jelölte meg, és a könyve végén a Somogy vármegyei Sellyét adta meg mint olyan helyet, ahol a könyvet írta. Könyve elején Hölczel József azt írja, örült Csorba András munkájának, de amikor elkezdte olvasni a könyvet, és az előszóban látta, hogy Csorba András hogyan bírálja Balásházyt, Pethőt és Nagyváthyt, Hölczel arra jutott Csorba „igen vakmerőén ítél.”116 A könyv szerkezete az alábbi szervezőelvet követi: Hölczel kivesz egy néhány soros idézetet Csorba munkájából, fél-másfél oldal terjedelemben leírja, miért hibás, amit Csorba ír, majd áttér egy újabb állításra és annak kritikájára. Könyve végén lesújtó véleményt közöl Csorba müvéről: „Minekelőtte pedig észrevételeimet befejezném, még azt kérdem a mívelt gazdasági Vezértö\, hogy előbb adta el könyvének a Vezér címet, minekelőtte annak kidolgozásához fogott vagy, annak befejezése után? Ha előbb határozta meg a címet, miért nem írt ahoz illő munkát? ha pedig a címet könyvére, annak béfejezése után tette, erre mi okból vetemedett? [...] De mind ezeken kívül, minekutánna ll2A 19. század eleji magyarországi gyapjúkonjunktúrára lásd Magyarország története 1790 1848. I. 356-359. 113 Csorba A.: Vezér a természetesen mívelt mezei gazdálkodásra 151. "“Történetekre lásd Csorba A.: Vezér a természetesen mívelt mezei gazdálkodásra. 42., a kritikákra: Uo. 70-71. 115 Hölczel Jósef: Észrevételek Csorba András urnák ezen czím alatt kiadott munkájára: Vezér a természetesen mívelt mezei gazdálkodásra. Pesten 1836. (C 13156). '"’Hölczel J.: Észrevételek Csorba András urnák 5. I 281 I I
