Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Horváth Tamás - Tóth-Barbalics Veronika - Vincze Petronella: Muzeális könyvek a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Archív Gyűjteményében

magyar paraszti autonómia első jogszabályai voltak”.102 A hegytörvények tema­tikailag a „szőlőbirtoklás jogi vonatkozásait, a szőlősgazdák termelőtevékenysé­gét, személyes magatartását érintő és kötelező erejű (szankcionalizált) normákat, illetve ezek változásait rögzítik”.103 A Hegybéli articulusok összesen huszonhat paragrafusból áll, bevezetője nincs. A szabályzat artikulusai három nagy csoportba sorolhatók. Az egyik csoport pa­ragrafusai a hegymester és az esküdtek kötelességeiről szólnak. A második és harmadik csoport kisebb részekre bontható. Az egyik csoport, mai kifejezéssel élve, polgári jog hatálya alá eső dolgokat szabályoz, a másik közösséget károsító vagy egyenesen törvénnyel büntetendő cselekményekről szól. Polgári jog a szőlő művelésére, illetve a szőlő utáni adózásra vonatkozó rész. Káros gyakorlatokat, bűncselekményeket a szőlőhegyi közlekedésre, a hegyközségi erkölcsökre, a tol­vaj lásra, gyilkosságra és a hegyi állattartásra, vadászatra, hegyen történő lakásra vonatkozó részek szabályoznak. A feudális jog korszakára jellemző módon az előírások különbséget tesznek nemes és a nem nemes személy között. Az Arti­culus egymáshoz kapcsolódó pontjai szétszórtan találhatók a nyomtatványban. A szabályzatból nem derül ki, hogy az melyik hegyközségre vonatkozik. Lehet, hogy a Festetics grófok összes somogyi uradalmára, de lehet, hogy csak egy bizo­nyos uradalomra. Szintén nincs előírás arra, kik közül kerülnek ki a hegyközség tisztviselői és hogyan választják őket. Valószínű, hogy a hegyközség szokásjoga ezen a téren olyan erős volt, hogy ezt nem tartották fontosnak rögzíteni. Illetve fennáll az a lehetőség is, hogy a szabályzatban többször említett uraság jelölte ki a hegyközség tisztviselőit. Ezekre a kérdésekre további kutatások adhatnak választ. Magyarországon a 18. század vége, 19. század eleje a tömeges mezőgazdasági árutermelésre áttérés időszaka. Azok a birtokosok, akik megtehették, uradalmaik­ba képzett gazdatiszteket szerződtettek. Az ilyen uradalmak különféle tisztviselő­ket foglalkoztattak és kereskedelmi jellegű ügyvitelt folytattak.104 A tisztviselők képzéséhez természetesen könyvekre is szükség volt. Az Archív Gyűjteményben több olyan könyv van, amely birtokigazgatásról szól.105 Ezek egyike Folkusfal­­vai Lacsny Miklós (1776—1857) könyve az Egy tagban lévő nagyobb jószágok kormányozása könnyebbítésére szolgáló oktatás.106 A valószínűleg jogi akadémiát 102 Égető M.: Szőlőhegyi szabályzatok 7. 103 Égető M: Szőlőhegyi szabályzatok 9. 104 Mezőgazdasági konjunktúrára, birtoktípusokra, -igazgatásra lásd: Magyarország története 1790-1848. I—II. kötet. Szerk. Mérei Gyula. Bp. 1983.1. 324-337. 105 A birtokigazgatási szakirodalom jelentőségének növekedéséről tanúskodik, hogy a kicsivel későbbi korszakot feltáró agrárbibliográfia a Mezőgazdaság általában fejezetben 82, az üzemtan fejezetben 85 tételt sorol fel. A magyar mezőgazdasági szakirodalom könyvészete 1831 1867. Szerk. S. Szabó Ferenc. Bp. 1956. 10<>Folkusfalvai Lacsny Miklós: Egy tagban lévő nagyobb jószágok kormányozása könnyebbíté­sére szolgáló oktatás, magában foglalván a törvényes, urbarialis, gazdaságbéli, és erdei úgy szinte a számadásbéli dolgok elrendelése módját, és a tisztségeknek és hivataloknak egy más köztt való felosztását. Posonyban 1826. (C 49606) 279 i i

Next

/
Thumbnails
Contents