Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Horváth Tamás - Tóth-Barbalics Veronika - Vincze Petronella: Muzeális könyvek a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Archív Gyűjteményében
kinti munkásságát.85 A l’Obel által alkalmazott rendszertani kategóriákat Linné fejlesztette tovább, és nagy elődje tevékenységének emléket állított a Lobelia növénynemzetség elnevezésében.86 A kötetben szereplő második mü, l’Obcl és Репа már említett közös munkája, a Nova stirpium adversaria bővített kiadása. Közel 1400, elsősorban a korabeli gyógyászatban használatos növényt ír le Németalföld, Tirol, Itália, a mai Németország, Svájc, Anglia, Francaiország területéről, de legfőképpen Montpellier környékéről, kiegészítve néhány egzotikus helyről származó ritkasággal. A könyv a korban világhírű antwerpeni Christophe Plantin (Christopher Plantini. Christophori Plantini, Christoffel Plantijn) (1520-1589) nyomdájában készült. A francia származású Plantin 1549-ben telepedett le Antwerpenben és kezdett vállalkozásba mint könyvkötő és -kereskedő, majd néhány év múlva beindította nyomdáját is. Tudós, lelkiismeretes korrektorokat alkalmazott (Cornelius van Kiel, Frans van Ravelingcn),87 kitűnő fametszőket (pl. Pieter van der Borcht, Gerard van Kämpen, Arnold Nicolai, Comelis Muller) és rézmetszőket (pl. Philip Galle) foglalkoztatott.88 Kiadványaihoz a legjobb francia betűtípusokat szerezte meg: Claude Garamond (Garamont) és Guillaume Le Blé antikváit. Nagy súlyt helyezett a szemléltető illusztrációkra és a díszítő motívumokra is. Christophe Plantin korának különböző szellemi irányzatú müvei közül a tartalmukat tekintve lehető legmagasabb színvonalúakat válogatta össze. Működése alatt több mint ezer kiadványt nyomtatott. A tárgyalt botanikai könyvnek több példánya ismert világszerte, de magyarországi közgyűjteményekben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtáron kívül nem találtuk nyomát. A gyűjteményünkben őrzött példány első előzéktükrén latin nyelvű tulajdonosi bejegyzés található, amely magyar fordításban így hangzik: „hét joachimért vettem a frankfurti könyvkereskedőtől, Johann Hartman úrtól megküldött könyvet. Anno 1583. június 20.”89 Sajnos a tulajdonos kilétére nem derül fény a bejegyzésből, de megtudhatjuk belőle a kötet korabeli árát. A joachim, vagyis a Joachimsthaler Güldengroschen a 16. századtól elterjedt Habsburg birodalmi pénz volt. Ezüstből készült, de nagy súlyának köszönhetően kezdetben arany értéket képviselt. Nevét az ezüstbányászatáról híres északnyugat-csehországi Joachimsthalról kapta.90 Későbbi tulajdonosra vonatkozó adat nincs a könyvben, csak az Országos Mező85 Brian W. Ogilvie: The science of describing. Natural history in Renaissance Europe. Chicago 2006.44-45., 73., 284. 86Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. Bp. 2003. 12., 23. 87Gécs Béla: Plantin nyomdász és könyvkiadó emlékezete. In Magyar Grafika 53. (2009: 5. sz.) 70-71. 88 Karen L. Bowen Dirk Imhof: Christopher Plantin and engraved book illustrations in sixteenth-century Europe. Cambridge 2008. 10., 282 286. 89 Köszönöm a kéziratos bejegyzés fordítását Kurecskó Mihály levéltárosnak (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) (Vincze Petronella). "Tallér. In: Pallas nagy lexikona. XV. köt. 901.; Bán Péter: Tallér. In: Magyar történelmi fogalomtár. Szerk. Bán Péter. I II. kötet. Budapest 1989. II. köt. 190-191. 275 i I
