Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1882-1918)
tásáról szintén eredeti fényképet őriz az MMgMK Eredeti Fényképek Gyűjteménye.41 A kacsákat bemutató részleg előtt készített felvételen Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, gróf Teleki Józsefné, Parthay Géza, valamint az általa alapított baromfitenyésztési egyesület akkori elnöke, Teleki József gróf is látható. Míg az ezredévi kiállításon a bemutatásra kerülő tyúkok és víziszárnyasok csupán néhány fajtára - Langshan, Plymouth, Erdélyi kopasznyakú, Pekingi és Emdeni - szorítkoztak, addig a galambkollekció tükrében a baromfi-kiállítás rendezőjeként és az élőállat-kiállításokat rendező nagybizottság tagjaként Parthay Géza bátran kijelenthette: „Galambkiállításunk páratlan volt a maga nemében. Nem mondhatunk róla egyebet, mint hogy ennél szebb galambkiállítást még Angliában sem láttunk. Az ember még csak álmodni sem merte, hogy hazánkban annyi szép galamb legyen.”42 Az 1896. évi millenniumi kiállítás Szárnyasainkban közölt díjazási jegyzékéből az is kiderül, hogy a rendezvényen díjat nyert korabeli tenyésztők jóvoltából nagy számban bemutatkoztak röp-, dísz- és haszongalambok mellett postagalambok is.43 A baromfitenyésztéssel foglalkozó szaklapokban galambtenyésztés témakörében publikáló korabeli szerzők közül az egyik legtermékenyebbnek kétségtelenül Balassa György bizonyult, és írásainak nem kizárólag a Szárnyasaink adott helyet.44 A szakíró 1891 és 1918 között született csaknem hatszáz cikkének a GOE által A galamb címmel havonta megjelenő illusztrált szaklap, illetve a Winkler János által szerkesztett, és a BOE hivatalos közlönyének számító Baromfitenyésztők Lapja is helyett adott hasábjain.45 Balassa György nevéhez fűződik továbbá az első átfogó jellegű magyar nyelvű galambtenyésztési szakkönyv megírása is, amely 1901-ben kerül majd kiadásra.46 Gyakorlati ismeretei és elméleti tudása alapján a korszak galambtenyésztői közül messze kiemelkedő Balassa György nemcsak korának legnagyobb tenyésztője, de a szervezett magyar galambtenyésztés hazai szakirodaimának egyik megalapozója is volt. A századfordulón már negyedszázados gyakorlati tapasztalattal rendelkező Balassa György úttörő 41 Lt.sz. EF 1545. 42 Parthay Géza: Kiállításunk általános képe. In: Szárnyasaink 11. (1896: 19-20. sz.) 284. 45 Domeyer Károly, Schulzberger Ignác, Balassa György, Schwartz József, Jókuthy Sándor, Dirner Lajos. (Bővebben lásd: Kiállításunk díjazási jegyzéke. In: Szárnyasaink 11. [1896: 19-20. sz.] 284-286.) 44A mozgalmas életének utolsó állomásaként Aradon letelepedő Balassa György galambtenyésztői munkásságának főbb állomásait maga is összefoglalja a Bánáti Kisállattenyésztők Egyesülete hivatalos közleményének számító FAUNA hasábjain, 70. születésnapja alkalmából. (Bővebben lásd: Bonatiu, Feliciu: Emlékezzünk Balassa György nagy mestertenyésztőre! In: Galambjaink 18. [1976: 12. sz.] 1-2.) 45 Szakírói tevékenysége mellett Balassa György bírálóként az 1894. évi, Miskolcon megrendezett országos baromfi- és galambkiállításon és az 1908-as lovrini galambkiállításon is részt vett. (Bővebben lásd: A Lovrini Országos Házinyúl-, Baromfi és Galambkiállítás katalógusa. Bp. 1908. 23.) 46 Balassa György: Az okszerű galambtenyésztés, különös tekintettel a keringő és postagalambokra. Miskolc 1901. 248. 242
