Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1882-1918)
A galambtenyésztés gazdasági hasznán túlmenően a tenyésztési cél napjainkhoz hasonlóan már a 19. század második felében is igen sokrétű volt. A galambtartást - a hasznosság szempontja mellett - a postagalamb versenyek során nyújtott teljesítménye, a röptetések alkalmával kimagasló eredményt elérő röpgalamb sikere és a díszgalamb kívánt küllemi fajtabélyegeinek biztosítása ösztönözhette.1 Egyetérthetünk a hazai baromfitenyésztés ügye iránt haláláig elkötelezett Winkler János gazdasági tanácsos megállapításaival, aki egy tágabb kontextusba helyezve a „Lehet-e röp- és díszgalamb voltaképpen haszongalamb?” kérdésre megadja a választ. Kétségtelen ellenben, hogy a ma ismert több száz galambfajta egyik népes csoportját a kifejezetten hústermelés céljából tenyésztett galambok teszik ki.1 2 Amint azt a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet baromfitenyésztési osztályán 1945 után galambnemesítéssel foglalkozó Báldy Bálint megjegyezte több kiadást is megélt szakkönyvében: „Galambjainkat tulajdonképpen a baromfiak közé számíthatjuk, mert a baromfiakkal hason célt szolgáló házi szárnyasaink ők is. Természetesen a haszongalambokról állapítom meg mindezeket.”3 A dualizmus korának földművelésügyi tárcája az 1880-as évek közepétől egyre intenzívebben fáradozott az ország baromfiállományának javításán, a tenyésztés szervezésén, valamint a baromfiexport előmozdításán. A fentiek szellemében, illetve az országban fellelhető tenyészanyag javítása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium nemcsak fajbaromfi törzset osztott ki olyan tenyésztőknek, akik azt saját költségen nem tudták beszerezni, de lehetőségeihez mérten támogatta a baromfitenyésztés előmozdítására törekvő egyesületeket is. 1 Szemléletesen érzékeltette a tenyésztési célok sokszínűségét a Baromfitenyésztők Országos Egyesületének (továbbiakban BOE) igazgatója is galambtenyésztésről írott szakkönyvében: „A kezdő tenyésztő rendszerint abba a hibába esik, hogy nem tudja eldönteni, milyen fajta galambot tartson. [...] A tenyészcélok lehetnek különfélék. Elsősorban csábíthatja a tenyésztőt a gazdasági érték [...] különösen falusi gazda udvarában, jóformán semmibe sem kerül, sőt hasznos, mert a sok gyommag, elejtett gabona magvak ilyenként a galambok révén pompásan értékesíttetnek. [...] Másodsorban lehet a galambtenyésztés sport, kedvtelés. A galambászat az állattenyésztés virágos kertje. Egy nagy galambkiállítást kell végignéznünk, hogy megérthessük azt a színpompát, amit a galambok tollazatukkal ki tudnak fejteni. A tollazat egyes galamboknál a gyönyörűség netovábbja, míg másoknál a groteszk forma, a bizarr mozdulatok, sajátságos testalakulások keltenek a szemlélőben csodálatot. [...] A keringő galambok repülése és bukdácsolása, kergetőzése fenn a magasban szinte lelkesedéssel tölti el a galambkedvelőt, s ámulattal nézi, hogy miként bukfenceznek fel és le, mintha láthatatlan szellemkezek szédületes gyorsasággal színes gömböket dobálnának fenn a magasban. Igen, de itt az a kérdés merül fel, akarok-e pénzbeli hasznot a tenyésztésből? Kezdő erre bajosan számíthat, ellenben később, ha hírnevesre sikerült törzseit kitenyészteni, keresni fogják és sokszor drága pénzen fogják tőle a galambkedvelők a tenyészanyagot vásárolni.” (Winkler János: Galambtenyésztés. Dísz-, röp- és haszongalambok. Külföldi és magyar galambfajták. Bp. 1925. 4A47.) 2 A századfordulón kifejezetten árutermelő jellegű vágógalamb előállítással még csupán az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban találkozunk. Európában az igazi értelemben vett haszongalamb-tenyésztés az 1950-es években veszi kezdetét. (Bővebben lásd: A galamb és tenyésztése 1. Szerk. Melegh István. Bp. 2004. 154-191.) 3 Báldy Bálint: A baromfitenyésztés elmélete és gyakorlati útmutatásai. Bp. 1946. 361. 232
