Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Annamária: Földesúri gazdálkodás Zemplén és Ung vármegyékben a 18. században Homonna, Nagymihály és Szobránc példáján
az egész határt, mint lepusztultat írta le, annak ellenére, hogy jó minőségű földjei és legelői voltak, majdnem teljesen üres volt.78 A Rákóczi-szabadságharc leverése Szobráncon is fontos változást okozott a tulajdonjogi viszonyokban a mezőváros és uradalom életében. A helyi földesurak közül a konfiskációk Gombos György bárót érintették, aki a felkelés végén a malom, kastély, majorság és mezőváros nagy részének tulajdonosa volt.79 Mint a kuruc hadsereg tagja, a szatmári béke után Lengyelországba ment emigrációba.80 A vagyonát a kamara konfiskálta, és részeit zálogba adta több személynek. Ehhez a vagyonhoz később még hozzácsatolták Gombos Imre báró vagyonát is, akinek nem voltak utódai, így birtoka a kamara tulajdona lett. A század első felében a kamara lett a mezőváros legnagyobb földesura. Kisebb tulajdona volt más földesuraknak is. Többségük csak ingatlant vagy elhagyatott telkeket birtokolt. A század második felében gróf Sztáray Imre lett az egész szobránci uradalom tulajdonosa a mezővárossal, mint annak központjával. Viszont nem használta sokáig, mert már 1772-ben az egész uradalmat Aiszdorffer Baltazárnak és feleségének, Szirmay Annának adta zálogba.81 Az úrbéri összeírásban 1774-ben Szobráncon hét földesúr volt, akik jobbágy telkeket birtokoltak az intravilánban. Ezek voltak Aiszdorffer Baltazár, Borbély Számúéi, Pribék Ádam özvegye, Fekete Zsigmond, Fekete Sándor, gróf Sztáray János, özvegy Tomcsicsné és Horváth Pál.82 Szobránc intenzívebb betelepítése csak a következő időszakban, a század második felében kezdődött el nagyobb mértékben. Az 1774-es összeírás szerint a mezővárosban 14 paraszti és két zselléri telek volt. A század első felében Szobránc gazdaságában dominált az uradalmi gazdálkodás. Az 1738-as adat szerint a határ két részre volt osztva, mindkettőben 80 kassai köböl nagyságú szántóföld volt, melyeket váltakozva művelték az őszi és tavaszi szántásban. Ebből arra lehet következtetni, hogy a nagymértékű gazdasági csökkenés és az elnéptelenedés folytán, hasonlóképpen, mint más településeken, Szobráncon is a kétnyomásos gazdálkodás volt szokásban. Az urasági kúriához tartozott egy kisebb majorság egy paraszti telek nagyságában. A már említett zselléri háztartásokon kívül a Gombos-féle birtokokon öt és negyed puszta paraszti telek volt. Az 1730-as évek második felében a zsellérek évenként öt köböl árpát, két és % köböl búzát és egy és Vi köböl téli árpát vetettek ki. A kevés munkaerő miatt nem volt az uraság képes nagyobb mennyiségű földet megművelni. 78 MNL OL Budapest, HTT 3121: Az 1715-ös országos összeírás. 79MNL OL Budapest, UC, E 156, 68/14: Gombos György báró konfiskált vagyonának összeírása 1738. 80Heckenaszt Gusztáv: Ki-ki csoda a Rákóczi-szabadságharcban? Budapest 2004. 81 SA Presov, SM 4747, i. sz. 254: Gróf Sztáray Fülöp János szerződése a Szobránci uradalom zálogba helyezéséről, 1799. 82 MNL OL Budapest, HTT, 104: Szobránc urbáriuma, 1774. 176
