Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Annamária: Földesúri gazdálkodás Zemplén és Ung vármegyékben a 18. században Homonna, Nagymihály és Szobránc példáján
zabot, 200 mérő búzát, 460 mérő rozst és 300 mérő árpát termesztettek. A maradék 80 mérőn borsót, lent és kendert vetettek. Ezen felül az uraság gyümölcsöt, elsősorban almát és körtét termesztett, melyeket azután aszaltak. A lenből és kenderből vásznat gyártottak szintén eladásra.58 A nagymihályi majorságban a század végére csak nagyon keveset változott a növénytermesztés. 1798-ban a mezőgazdasági földek a határ hat részében terültek el, és búzát, rozst, árpát, kölest, kukoricát és lent termesztettek rajtuk. Legnagyobb mértékben árpa nőtt, 249 és fél köböl, azután búza, 187 és negyed köböl, csak kissé kevesebb zab (184 és három negyed köböl), és viszonylag kevés, 55 és negyed köböl rozs. A többi növény még ennél is kevesebb volt: kukorica kilenc köböl, köles egy és 3/8 köböl és len 5/8 köböl.59 A majorság részei voltak az urasági rétek, melyek évente 150 öl szénát adtak eladásra. A nagygazdasághoz három kert is tartozott és két gyümölcsös a volt potocky és nagymihályi kúriák helyén.60 A fő munkaerőt a jobbágyparasztok és zsellérek képezték, akik a gazdaságban robotkötelességeiket végezték. A parasztok évi kötelessége volt 2420 napot ledolgozni fogattal és 5440 napot gyalog. A zsellérek 1858 napot dolgoztak. Az aratás idején a parasztok további négy napot dolgoztak, tehát összesen 160 napot fogattal.61 A parasztokon és zselléreken kívül a majorságban saját gazdasági munkások is végeztek munkákat. 1770-ben a mezőváros négy lakosa dolgozott ott mint felügyelő, majorsági igazgató, magtárak felügyelője és kocsis. Mind a négyüknek egy jobbágytclek volt a használatában, és fel voltak mentve a földesúri kötelességek alól.62 A majorság működését biztosították továbbá a drábok és szolgálók, de ezeknek a száma nincsen feltüntetve az összeírásban. A mezővárosi gazdaság fontos eleme továbbra is a földesúri regálék bérbeadása volt. Nagymihályban a század második felében három malom működött: felső, középső és alsó. Kettőnek négy, egynek három malomkereke volt. A malmok nem zsidó bérlőknek voltak bérbe adva. A malmon kívül a bérlő még 50 pozsonyi mérő búzát, 300 mérő rozst, 60 mérő borsót és négy disznót fizetett. Mind a három malomból 1800 forint haszna volt az uraságnak.63 A század végén a felső malom fel lett újítva. A felújítás után, mely 600 forintba került, 1789-ben egy új, modem, öt malomkerékkel felszerelt malom működött.64 S8Korabinsky, Johann Matthias: Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn. Pressburg 1786, 632. 59 SA Presov, SM, 949: Nagymihály mezőváros összeírása, 1770. 60 SA Presov, SM, 1303: A termesztett növények és azoknak a jövedelmeinek összeírása a nagymihályi uradalomból, 1798. 61 SA Presov, SM, 949: Nagymihály mezőváros összeírása, 1775. 62 SA Presov, SM, 945: Gróf Sztáray Mihály vagyonának összeírása, 1770. 63 SA Presov, SM, 945: Gróf Sztáray Mihály vagyonának összeírása, 1770. 64 SA Presov, SM, 1300: Számadás és a felső malom átépítésének ábrája, 1789. 173 i
