Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Péter: Adatok a szőlő- és bortermeléshez a ma már nem létező északi bortermő területeken Zemplén és Ung vármegyében
kapás szőlőt.70 Már ezek az adatok a borászat gyors visszaesésére mutatnak. Az újabb, 1728-as úrbéri összeírásban a homonnai szőlők rossz állapotban voltak, és nagyobb részét nem is művelték.71 A homonnai hegyen két urasági szőlő terült el, 40 kapás terjedelemben, amelyek adtak 54 hordó bort. Dolgoztak benne a helyi jobbágyok és zsellérek jobbágyi kötelességeik keretében. Az 1766-as urbárium azonban az urasági szőlők rossz állapotát mutatta, sőt tulajdonosai részben meg is szántották, és szántókká változtatták.72 Néhány évvel később már teljesen el is pusztultak, amiről írásos emlékek is maradtak. Léteztek 1732-ig, amikor még a források említik a művelt szőlőket a homonnai hegyen. A következő években azonban a bor alacsony minősége miatt a kis- és nagydomásai szőlőkkel együtt birtokosai felszámolták, és szántóföldekké változtatták.73 Más felső-zempléni, például varannói szőlőknek is hasonló sorsa volt.74 Mária Terézia urbáriuma 1772-ben már semmilyen szőlőket sem jegyzett meg Homonna határában.75 Ennek ellenére még a következő század elején is termeltek bort a homonnai határban, amiről a már említett vármegyei rendelet tanúskodik. Mivel Gálszécshez hasonlóan abban a korszakban már a források semmilyen szőlőket sem említenek, valószínű, hogy a szőlőt csak a kertekben termelték. A homonnai bort a kora újkorban részben maguk a termelők fogyasztották el, részben kereskedelemi áruként szolgált, főleg a határ melletti lengyelországi vagy galíciai városokban. Legnagyobb részét viszont a helyi vendéglőkben és borkimérésekben adták el. Már a 17. században a homonnai Drugeth kastély mellett terjedelmes urasági pincék is voltak, és a városban állt egy uradalmi vendéglő, amelyben sört és bort csapoltak.76 A század utolsó harmadában jártak a városba a lengyel zsidó kereskedők, akik a termelőktől vásároltak bort.77 A 18. század második felében a Zöld fa nevű urasági vendéglőt is (a sorházzal és pálinkafőzőével együtt) egy zsidó bérlő használta. A vendéglőben a szőlőskei, barkói és helyi borokat kínálták.78 7<IMNL BAZML, Sátoraljaújhely. IV. A. 1005/a: Szirmay-féle pénztári és biztossági iratok 1533-1777. Loc. 114, No. 89: Conscriptio Totius Comitatus pro Cassa Contributionalis deserviens, 1715. 71 SAPresov, DH, 282: Homonnai uradalom urbáriuma, 1728. 72 SAPresov, DH, 284: Homonnai uradalom urbáriuma, 1766. 73 Zemplén vármegye politikai és helyrajzi ösmertetése. Adalékok I, 1896, 69. 74 Zemplén vármegye hegyeinek és bortermő helyeinek gazdasági ösmertetése. Adalékok X, 1905, 28-29. 75MNL OL Budapest, HTTL, Zemplén 105: Ad Dominium Homonna pertinentium locorum Urbárium. Urbárium Oppidi Homonna. 76 SA Presov, DH, 280: Homonna, Varannó és Kisvárda uradalmak urbáriuma, 1703. 77 Magyar-Zsidó Oklevéltár V. 1. Budapest 1959, 425. 78MNL BAZML, Sátoraljaújhely. IV. A. 1005/a: Szirmay-féle pénztári és biztossági iratok 1533-1777. Loc. 118, No. 15: Homonna Dominii conscriptio 1705. 160
