Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Péter: Adatok a szőlő- és bortermeléshez a ma már nem létező északi bortermő területeken Zemplén és Ung vármegyében
és nyugatról. A terjedelmes Blata nevű mocsarak magas páratartalommal hozzájárultak a szőlőnek kedvező mikroklímához.2 A borászattal a helyi lakosok már a 15. században foglalkoztak, a következő században már több, a szőlők eladására utaló okirat is bizonyítja ezt. Ezeket a szőlőket mind a jobbágyok, mind az urasági földeken lakó zsellérek művelték. így 1642-ben nagymihályi Pongrácz László kicserélte Sztáray Lászlóval a kaluzsai szőlőjét a krivostyáni szőlőkért.3 1662-ben ifj. Pongrácz Ádám 7000 forintért átírta feleségére számos zempléni és ungi birtokát, köztük a kaluzsai szőlőket is.4 Két évvel később Semsey Anna 600 forintért eladta Keczer Annának kaluzsai jobbágytelkeit és szőlőit.5 1669-ben nagymihályi Pongrácz György nagynénjének, Pongrácz Zsófiának ajándékozta a kaluzsai szőlőket.6 1710-ben zálogba adta Tabody Mihály kaluzsai szőlőit 70 forintért Niczky Istvánnak.7 1611-ben konfliktusba került ifj. Pongrácz Pál Eödönffy-Vinnay Kristóffal a kaluzsai szőlők erőszakos elfoglalásáért.8 A felsorolt adatokból látni, hogy a kaluzsai szőlők a 16-17. században érdekes és értékes birtokokat jelentettek a környékbeli földesurak számára. A falu pontos összeírásai a 17. században ugyan nem maradtak meg, s így csak a részben megmaradt forrásokból lehet megszerezni a sporadikus és sovány adatokat a gazdasági viszonyokról. Elsősorban szembetűnő, ahogyan megnőtt a borászat szerepe a falu gazdasági életében. Állíthatjuk, hogy a kaluzsai, vinnai és tibaváralji szőlők a tokaj-hegyaljai szőlők után legjelentősebbek lettek Felső-Magyarország északkeleti részén. Az egész 17. században viszonylag nagyszámú zsellér élt a községben. Hasonlóan, mint az előző században, a zsellérek akkor is főleg szőlőműveléssel foglalkoztak. Nem közvetlenül bizonyíthatja ezt egy adat 1689-ből Gombos Imre birtokáról, aki négy, nagy bormennyiséggel rendelkező zsellértelket birtokolt.9 A borászat fontosságát mutatják ebben a korszakban a jobbágyok kötelességei világi és egyházi hatóságokhoz. Kaluzsai jobbágyok, a környékbeli lakosokkal együtt, pénzt, gabonát és egy icce bort adtak a vinnai református lelkésznek és tanítónak. A parókia a vinnai mezőket és szőlőket is használta.10 A Rákóczi-szabadságharc végén, 1711. január 26-ig nagymihályi Pongrác Mihály a kömyék-2Kaluzsától és a szomszédos községektől délre a Blata nevű terjedelmes mocsár terjedt el, amit csak a 19. században és csak részben szárítottak ki. 3 SA (Státny archív/ Állami Levéltár) Presov, SM, 1113: Eladási szerződés. 4 SA Presov, SM, 123: Birtokátírási szerződés, 1662. 5 SA Presov, SM, 1662: Eladási szerződés, 1664. 6 SA Presov, SM, 1130: Szerződés a birtokcseréről, 1669. 7 SA Presov, SM, 382: A szőlők elzálogosítása. 8 SA Presov, SM, 1351: Vármegyei bíró beszámolása a birtokperről, 1611. 9MNL OL Budapest, UC, E 156, 120/20: Gombos Imre birtokösszeírása, 1689. 10 Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16-17. század. (Ed. Dienes, D.) Budapest 2001, 246. 153 I I
