Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Rüsz-Fogarasi Enikő: Kolozsvári kora újkori sütőházak
előtti és utáni sütőházak jegyzékét vizsgáljuk, a Közép utcai jegyzéken ott találjuk Bcuthelt Imrét a csere előtti időszakban, ezt követően pedig a Király utcában lelünk rá. A számadások viszont arról számolnak be, hogy a csere eredményeként az ispotály még kapott 100 forintot Filstich Lőrinctől.27 1633-ban az elszámolásokban egy újabb szőlőskert jelenik meg a szegényház tulajdonában, amelyet elképzelhető, hogy a többletbevételből vásárolhatták meg.28 Az adományba kapott Király utcai sütőházra folyamatosan gondot viseltek az ispotály mesterek, amikor szükséges volt kisebb-nagyobb javítási munkálatokat is végeztek, a hozzátartozó kutat, akárcsak a másik sütőház esetén is, elég rendszeresen takaríttatták.29 A cserét követően az újonnan átvett sütőházra is hasonló módon gondot viseltek, néha többet is költöttek rá, mint az Óvárira,30 azonban az innen származó vámkenyerek száma elmaradt a Király utcai elődjétől.’1 Az ispotály tulajdonában egy időben lévő két sütőházat az ispotálymesterek működtették, ők gondoskodnak a tatarozásról, a felszerelések biztosításáról, és ők szegődték, fogadták fel a billemét és bekennét, akiknek a kenyérsütés volt a feladata. Nem mindig volt könnyű megbízatás hozzáértő személyt találni, éppen ezért előfordult, hogy munkája értékén felül fizetett az ispotálymester egy Király utcai bekennének. Ezt a nagylelkűségét meg is jegyzik a számvevők, annak ellenére, hogy a költségek mellett az ispotálymester kellőképpen megindokolta a többletkiadást.32 Feltehetően ezek az asszonyok szerezték be az alapanyagot és értékesíthették az elkészített termékeket egyaránt, hiszen az ispotályszámadásokban sem a lisztről, sem a végtermékek kiárusításáról semmi nyom sem található, ritkán fordul elő, hogy a tatarozás mellett tűzifát is rendel számukra az ispotály.13 Arra vonatkozóan, hogy a város polgárai sütőházakban süttették kenyerüket (és nem mindig vásárolták) egy 1582-ből származó Tanácsi jegyzőkönyvi feljegyzés tanúskodik, amikor ugyanis egy helyzetleírásból arról értesülünk, hogy FIozzw Istvánné, Orsolya asszony a Szappan utcai sütőházban járt, mivel ők ott süttetik a kenyerüket.34 A sütőházak felszerelése is az ispotálymester feladata volt. Ezekről a berendezési tárgyakról az időről időre készült intézményi leltárakban olvashatunk, és ezekből az ispotályokat összeíró inventáriumokból értékes adalékok kerülnek elő a pillanatnyi vagyoni helyzetről, hiszen készítőik írásba foglalták mindazt, amit 27Flóra Á.: A Szentlélek ispotály számadása. 151., 256. 28Flóra A.: A Szentlélek ispotály számadása. 258. 29Flóra Á.: A Szentlélek ispotály számadása. 32., 120., 121., 136., 148. 30Flóra Á.: A Szentlélek ispotály számadása. 258. 1633, Óvárira Ft. 6 d. 52, Közép utcaira, Ft. 26, d. 41. 31 Flóra A.: A Szentlélek ispotály számadása. 257. 1633, Óvári, nr.157, Középutcai, nr. 128. 32Flóra A.: A Szentlélek ispotály számadása. 136. „...ezeket azért vöttem hogy másua ... vala és igen nehezen hittam vissza.” 33Flóra A.: A Szentlélek ispotály számadása. 170., 209. 34 KvTanJk, IV/1.38. 143 T I
