Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Lázár László: Az erdélyi agrármúlt kutatása és az Erdélyi Múzeum-Egyesület szerepe
Az erdélyi agrármúlt kutatása és az Erdélyi Múzeum-Egyesület szerepe Lázár László Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) a legnagyobb múlttal rendelkező akadémiai jellegű erdélyi magyar tudományos társaság. Létrejötte annak az intézményteremtő közakaratnak volt a gyümölcse, amely az önálló Erdélyi Fejedelemség kezdetétől eredeztethető, akkor azonban megvalósulását a mostoha viszonyok nem tették lehetővé. Bár megalapítását már az 1841/42. évi erdélyi országgyűlés elhatározta, csak 1859-ben, Mikó Imre gróf és a köréje tömörülök kitartó erőfeszítései nyomán alakulhatott meg végre az erdélyi magyar tudománymüvelőket és tudománypártolókat összefogó civil szervezet, amelyet a közvélemény Erdély Magyar Tudományos Akadémiájaként emlegetett, és emleget ma is. Alakuló közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1859. november 23-26. között tartotta Kolozsvárt. Elnökévé Mikó Imre grófot (1805-1876), „Erdély Széchenyijét” választották meg, aki elindította az egyesületi munkát (s hogy az anyagi gondokon is segítsen, az egyesületnek adományozta kolozsvári kertjét és kerti házát). Az abszolutizmus körülményei között Mikó az anyanyelv védelmét és fejlesztését jelölte meg az EME egyik legfontosabb feladatának és ezt sohasem tekintette alku tárgyának. Mikó 1876-ig állt az Erdélyi Múzeum-Egyesület élén. Az elfogadott alapszabályzat meghatározta az Egyesület hármas célját:- múzeum felállítása és fenntartása,- a múzeumi anyag tudományos feldolgozása, valamint- a tudomány és kultúra magyar nyelven való művelése és terjesztése. Az EME létrejötte óta élvezte és élvezi a Magyar Tudományos Akadémia támogatását és bizalmát. Működése mély nyomokat hagyott a magyar tudománymüvelés területén. Kiemelkedő tudósai közt olyan nevek szerepelnek, mint Brassai Sámuel (1797— 1897), Szabó Károly (1824-1890), Kőváry László (1819-1907), Jakab Elek (1820-1897), Márki Sándor (1853-1925), Balogh Ernő (1882-1969), Szádeczky-Kardoss Gyula (1860-1935), Schneller István (1847-1939), Hőgyes Endre (1847-1906), Apáthy István (1863-1922), György Lajos (1890-1951), Tavaszy Sándor (1888-1951), Herman Ottó (1845-1912), Posta Béla (1862-1919), Ke
