Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
az ennivalót...”71 A nyírbátoriak - mint később még látni fogjuk - igen nagy fogékonyságot mutattak a szimbolikus cselekvések iránt. A „mi” és „ti” oppozíció a tüntetők más kijelentéseire is jellemző. A „mi” fogalmát olykor a „nép” kifejezéssel jelölték: „Gyertek csavargók, majd számolok veletek, vagy cselekedtek, ahogy a nép kívánja, vagy végzünk veletek.”72 A nagykállói járási rendőrkapitány vallomása szerint azzal fenyegették meg őt, hogy „...amennyiben nem intézkedek..., úgy a bőrömet nem viszem haza, hanem itt a nép ítélete fog érvényesülni..., vagy teljesítem a nép akaratát, vagy itthagyom a bőröm.”73 Nyírcsászáriban is a nép nevében jelentek meg a tszcs elnökénél a tüntetők küldöttjei: „8 óra tájban lakásomon megjelent Ascsillán Ferenc tszcs, tag és megkért arra, hogy a nép nevében osszam ki a belépési nyilatkozatokat.”74 A falusi társadalomnak a hatalom képviselőiről alkotott képe a tüntetéseken elhangzott szitokszavakban is kifejeződött. Sajnos az ÁVH-szövegek nem mindig sorolták fel a gyalázkodó beszéd részleteit, legtöbbször csak „szidalmakéról, „drasztikus, durva szavakéról szóltak. Konkrét kifejezések azokban a szövegrészekben fordultak elő, ahol látszólag szó szerint idézték a tüntetők szavait: „piszkos senkiházi”, „csavargó”, „ingyenélő”, „csirkefogó”, „hazug”, „gazember”. Bár a nyelvi agressziónak a szitkozódásban, káromkodásban megnyilvánuló formáival az emberek elsősorban indulataiknak és megvetésüknek adtak hangot, bizonyára nem volt véletlen, hogy pont ezeket a szavakat választották. A szidalmazó kijelentések tartalma úgy jeleníti meg a kommunista vezetőket, mint dologtalan, munkakerülő, másokon élősködő, értéktelen embereket, akik nem tartoznak a közösséghez és aljas, becstelen dolgokra kaphatók. Nem nehéz felfedezni e megítélés mögött az úgynevezett hagyományos paraszti értékrend mércéjét, amelyben a tisztességes megélhetést biztosító szorgalmas munkának, a szülőföldhöz, a helyi közösségekhez való ragaszkodásnak és a közösségen belüli presztízsnek fontos helye van. A szövegekben megjelenő népítéletre, kivégzésre való utalás szintén a verbális erőszak része volt: a harag, a felháborodás, a düh nyelvi síkon való megjelenése, nem pedig a valódi szándék jele, mint ahogy az ÁVH-nyomozók azt később tudatosan félreértelmezték. A szavakban történő emberöléshez használt „gyilkos nyelvi jel” legtöbbször a kasza, illetve a sarló volt. Nemcsak azért, mivel mindkettő a parasztság „hagyományos” fegyverének számított, hanem azért is, mivel az aratás időszakában zajló reggeli tüntetéseken a munkába induló emberek sokszor valóban sarlóval és kaszával jelentek meg. Magától adódott a párhuzam. Nyírbátorban az egyik sztrájkoló-tüntető például azt kiabálta: „[Gjabonát nem megyek aratni, de holnap este itt aratok közietek kaszával.”75 (A barabási példát más vonatkozásban már idéztem: „...úgy merjen a Járási Pártbizottság vagy egyéb aktatáskás a tszcs földjére menni, hogy a kaszával fogja a nyakukat levágni.”76) Egyébként a tüntetők is tisztában voltak a harcra is alkalmas munkaeszközök által szimbolizált üzenettel és mint fenyegető jeleket használták akcióik során. A járási párttitkár elbeszélése szerint a tüntető nők Biriben „sarlóval hadonásztak”77 és úgy fenyegették őt. 71 Uo. 46. Farkas István tanú kihallgatási jegyzőkönyve Nyírbátor, 1953. júl. 10. 72 ÁBTL V-108624. 51. Száraz János tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nagykálló, 1953. júl. 16. 73 Uo. 41. Sándor György tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Biri, 1953. júl. 12. 74 ÁBTL V-105930.23. Rojnik István tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nyírcsászári, 1953. júl. 11. 75 ÁBTL V-105925.40. Tarpai László tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nyírbátor, 1953. júl. 10. 76 ÁBTL V-108553. 54. Bíró Sándor tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Barabás, 1953. júl. 11. 262
