Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Fülöp Éva Mária: "Kedves Hazámfiai, mozdulni kell…" Egy elfeledett georgikoni: Angyalffy Mátyás András (1776-1839)
Az életrajz újabb adalékaként, a Pesten töltött évek alatt folyamodott Angyalffy Mátyás András nemesítésért a Helytartótanácshoz. Az MNL OL Illésy-féle családtörténeti adatbázisában az szerepel, hogy Angyalffy 1830/31-ben nyújtotta be kérvényét nemesítő armális levélért: „Angyalfy-Mátyás-András. Nemességi kérvény. 1830,1831. Honos: Komárom vármegye. Birtok: nincs adat”.120 Komárom vármegye közgyűlése 1831. június 14-én, a nádorhoz, illetőleg a Helytartótanácshoz kelt feliratában jelzi, hogy Angyalffy Mátyás András „Nemesíttő Kegyelmes Armális Levélért esedezik...”, folyamodványát fáradozásai jutalmául „nemesedésnek" fő célja vezérli.121 A nádor és a Helytartótanács 1830. december 21-én kelt, 32.878. számú átiratában arra utasította a megyét, hogy e kérvény tárgyában nyújtsák be tudósításukat. A közgyűlés megerősíti, hogy bár tudósítása csak arra az időre vonatkozhat, amit a Komárom vármegyei Naszály helységből származó folyamodó e megyében „számossabb Esztendőkig ditséretessen el töltött”, személyes tulajdonságait jeles erkölcse, több nyelvben való gyakorlottsága, tanultsága jelzi. Továbbá, „hogy az esedező a Mezei Gazdaság ki mívelésében mely nagy elő menetelt tett légyen - azt bizonyitta maga az környül állás - hogy a Georgicon nevezete alatt esméretes Gazdasági Intézetnél is hosszabb ideig rendes tanitto volt”, valamint a gazdaság különféle ágazatait tárgyaló könyvei és folyóiratai. Az általa írt munkák „Ország szerte esmeretessebbek mint hogy mi azokról különös Tudósítást tégyünk...” Angyaffy ezen, „a Gazdaság elöl mozdítására fordított fáradozásai által a Hazára nézve szerzett érdemeit” elismerik azok a „fő Pártfogói” is, akik támogatják armálisra vonatkozó kérvényét. A megye által kért helybeli tanúsítványok közül, a felterjesztéshez csatolt hitelesítő iratok közt található Erőss József főszolgabíró és Hunyady József esküdt Tatán, 1831. június 7-én kelt tanúsítványa, amelyben elmondják, hogy „Angyalfi András” ott egy inscriptionális122 házat „tulajdon képpen birt” a hozzá tartozó egész telek utáni szántóföldekkel. Ezt eladván, a mezővárosból elköltözött. Amíg a mezővárosban élt, szorgalmasan művelte földjét, „és példájáról, valamind szóval is oktatta az it lévő Jóbágyságot”. A jobbágyoknak elmagyarázta a haszonvehető gazdasági ágakat, azok művelésének módját, illetve azt, hogy miképp lehetséges kevesebb költséggel, és a legjobb móddal földjeiket javítani. Arra azonban nem emlékeznek, „Hogy pediglen ittend Ifjakat vet volna nevelése alá...”123 A másik tanúsító irat ugyanezen év június 1-jén Ekecsen (ma: Okoc, Szlovákia) kelt, s Záriczy(?) Elek főszolgabíró és 120 . .a magyar kancellária levéltárában elhelyezett, nagyobb részt Illésy János által 1900 körül készített feltárócédulák.. adatai alapján. MNL OL A. 131. Illésy-féle családtörténeti cédulagyűjtemény, http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/ a-131-illesy-fele-csaladtorteneti-adatbazis/informacio (letöltés: 2014. júl. 20.) 121 MNL OL C. 84. Helytartótanácsi Levéltár. Magyar Királyi Helytartótanács, Departamentum Gremiale Ordinarium, 1786-1848. F. 86. Komárom, 1831. jún. 14. pp. 3-3v., 6.; 1. még: MNL OL C. 84. Helytartótanácsi Levéltár. Magyar Királyi Helytartótanács, Departamentum Gremiale Ordinarium, 1786-1848. F. 100.1830. 122 „Az inscriptio a középkori magyar joggyakorlatban félig-meddig a birtokadományozásnak egyik formáját, valójában az ideiglenes donációt jelentette... fokozatosan az olyan fajtájú adományügyletek megjelölésévé változott, amelyekben a megadományozott a donációért annak megtörténtével egyidejűleg egyszersmind bizonyos pénzösszeget is Fizetett...” Az Esterházyak tatai uradalmában az inscribáltak körébe (bár döntő többségük az uradalmi tisztikarhoz tartozott, s érdemdíjazásként kapta az ingatlant), „...nemesi rendűek, személyükben szabad rusticus állapotúak és örökös jobbágyok, oppidiánusok és falusi colonusok egyaránt tartozhattak, akár földművelők, akár iparűzők, akár egyéb típusú adófizetők voltak.” Az inscriptionált birtok (pusztatelek haszonvételeivel vagy jobbágy telek tartozékaival, amelyen az inscriptioba vevő lakott) mentes volt a jobbágyi kötelezettségek alól. Fatuska János: Curialisták és inscriptionalisták a tatai uradalomban a 17-19. században. In: A mezőváros, mint uradalmi központ. Annales Tataienses II. Szerk. Fatuska János, Fülöp Éva Mária, ifj. Gyüszi László. Tata 2001,27-33.: 29-30., 31. 123 MNL OL C. 84. Helytartótanácsi Levéltár. Magyar Királyi Helytartótanács, Departamentum Gremiale Ordinarium, 1786-1848. F. 86. p. 4. Tata, 1831. jún. 7. 79
