Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Fülöp Éva Mária: "Kedves Hazámfiai, mozdulni kell…" Egy elfeledett georgikoni: Angyalffy Mátyás András (1776-1839)

Fentiekkel kapcsolatban Szabad Györgynek a tata-gesztesi domínium 19. századi történetét feldolgozó monográfiájából ismerjük azt a tényt, hogy a Komárom vármegyei haszonbérlő kisnemeseknek milyen jelentős szerepük volt az uradalomban. „Komárom megye nemessége már a 16. század derekán zömmel egytelkes kisnemes volt.”96 Azonban a reformkori bérlők között nem csupán, vagy nem zömmel e nemesek leszármazottai, hanem nemességet szerzett jobbágyok is találhatók. Tudvalevő viszont az is, hogy személyükben nem nemesek is lehettek fizetésre kötelezettek a vármegyék concurrentionalis kasszáiba. A vármegyékben bizonyos időközönként megújított, előzetes vagyoni felméréssel összekapcsolt nemesi összeírások során, amikor a kisnemesekre97 kirótt vármegyei taksát is megállapították, többen nem csak tényleges címereslevéllel rendelkező mivoltuk, hanem foglalkozásuk alapján is ebbe a körbe tartozónak vallották magukat (honoráciorok). Ezen kívül a fizetésre kötelezés alapja lehetett például zálogban bírt nemesi jószág, inscriptionalis birtok, bérlet stb. A nem nemes Angyalffy98 esetében e két utóbbiról (foglalkozása, illetve a későbbiekben bemutatott inscriptionalis birtoka) lehetett szó.

Másfelől, a pápa-ugod-devecseri domínium részeként, a devecseri uradalom - melynek birtokrészei voltak Zalában - közvetítése azért is számíthatott megoldásnak, mivel birtokosa, az Esterházy család ifjabb fraknói grófi ága kezén volt a Komárom vármegyei tata-gesztesi jószág is, melynek Naszály possessio, Angyalffy szülőhelye is tartozéka volt.

Angyalffy irodalmi munkásságának kiteljesedése: a pesti évek

Ami Angyalffy irodalmi munkássága következő fejezeteit illeti, Grundsätze der Feldkultur, illetve Oeconomie der Landwirtschaft című munkáin feltehetően még a keszthelyi évek alatt kezdett dolgozni, ám a kötetek már Pesten jelentek meg, 1823-24-ben. 1823-ban ugyanis 5 évi keszthelyi működése után99 Pestre költözött, de döntésének okairól (ez ideig) nincs tudomásunk.100 Talán a Georgikont alapító és fenntartó, tehát a tulajdonos és munkáltató Festetics Györggyel történt esetleges összekülönbözésre is gondolhatunk, hiszen „Kazinczy megjegyzése szerint Asbóth János professzor kivételével senki sem tudott kijönni az alapítóval.”101

Balásházy megfogalmazása szerint Angyalffy Mátyás András teljesen „a magyar gazdasági literatura’ előmozdítására szánva magát” tette meg ezt a lépését.102 Ilyenformán vélekednek más ismertetők is: „Azután Pestre ment, s egészen a gazdasági irodalomnak élt.”103 Hasonlóképpen fogalmaz a M. Tud. Társ. Névkönyve: 1823-ban Angyalffy „...Pestre jött, a’ magyar gazdaság’ és gazdasági literatura’

96 Szabad Gy.: A tata-gesztesi uradalom. 1957,123.

97 A kurialistákat (egytelkes nemesek), a birtokkal nem, csak címeres nemeslevéllel {litterae armales) rendelkező armalistákat és a paraszttelken élő nemeseket taksás vagy taxalista (vármegyei adó, taxa, megfizetésére kötelezett) nemeseknek is nevezték.

98 Angyalffy gyermekei, Klára lánya és Mátyás fia születésekor, a keszthelyi anyakönyvi bejegyzések egyértelműen feltüntették az apa ignobilis voltát. L. 90., 91. j.

99 A MÉL szerint 1830-ig élt itt. MÉL 1967, 37.

100 Pintér J.: MÁÉ 1987, 37.

101 Kurucz Gy.: Georgikon 200.1996, 75., továbbá 74-75.

102 Balásházy J.: Emlékbeszéd. 1846, 83-84.

103 RNL 1.1911,654.

77