Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Nagy Ágota: Parasztkertektől a gyógynövénykertekig

ÖSSZEFOGLALÁS

A bevezető gondolatok során a már a sokak által felvetett kérdést idéztük: melyik volt előbb? A parasztkert vagy a kolostorkert? Sokan, sokféleképpen boncolgatták már e dilemmát, szakemberek és nem szakemberek egyaránt. A magam részéről annak a tábornak adok igazat, akik azt állítják, hogy a kolostorkertek a parasztkertek növényanyagát emelték be falaik közé és köré (mi mást is tehettek volna?), azokat a növényeket, amelyeket a kolostorok létrejöttekor már réges-régen ismertek és használtak az emberek. Hiszen a népgyógyászat, mint legkorábbi gyógyító eljárás, megelőzte a szerzetesi gyógyítást. Vitathatatlan a tény, hogy a szerzetesek, akik egész életüket a dolgos munka mellett a tanulásnak, önmaguk művelésének szánták, e korai népi gyógyászati ismereteket kibővítették és továbbfejlesztették, egy magasabb szintű gyógyítói tudást megszerezve. Ez utóbbi tény engedi és emeli helyére Rapaics Rajmund megállapítását:

„S ahogy a kolostori kultúrára épül föl egész európai civilizációnk, kerti kultúránk alapjai is a kolostorkertekben vannak.”15

Végezetül: nem lehet éles határvonalat húzni az egyes kerttípusok növényanyaga között. Az egymás földrajzi közelségében létesített kertek óhatatlanul ugyanazokat a növényeket fogadják magukba, legfeljebb az ágyások szerkezete, a kert összképe alakul másként. Az egyes kertek növényei a kert létesítésének kezdetétől folyamatosan változnak, míg a kert „beáll”, azaz minden növény a számára optimális helyre kerülvén betölti kívánatos szerepét. E tendencia minden kerttípusra érvényes, ahol a praktikum megelőzi a szigorú elrendezési szabályokhoz történő ragaszkodást.

15 Rapaics Rajmund: A magyarság virágai. Bp., 1932. 20.

61