Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Nagy Ágota: Parasztkertektől a gyógynövénykertekig

EGY SZATMÁRI GYŰJTŐÚT TAPASZTALATAI

Napjainkban is nyomon követhetők a régi korok „előírt” növényei. Amikor 1982- ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kertészeti kiállításához anyaggyűjtés történt, többek között szatmári falvak kertművelését, termesztett és gyűjtött gyógynövényeit mértük fel az 1981-es népi kertkultúra kérdőív alapján Preininger Adolfné növénytermesztési főosztályvezető és Balázs György muzeológus munkatársakkal. A falvak és adatközlők nevei: Penyige, Juhász Jánosné, Kondor Zoltánné, Vámosoroszi, Csernyi Lászlóné (90 éves), Sonkád, Nagy Gedeon (75 éves), Milota, özvegy Papp Gyuláné (74 éves), Fülpösdaróc, Bozsó Ferenc (62 éves), K. Pecsér Lajos (73 éves). A „Capitulare” és a kérdőív növényei több esetben is egyezést igazoltak. A kamillát, mint legáltalánosabban ismert gyógynövényt a fenti jegyzékekben éppenséggel nem találjuk, mivel első írásbeli említéséről több mint száz évvel a „Capitulare” után tudunk; egy Aelfric11 nevű szerzetes szójegyzékében említi 995-ben12. Magyarországon a Besztercei szószedet közli először 1395-ben „zek phew” alakban.13 A kérdőív pedig nyilván nem említi a kert növényei között, hiszen ezt úgy gyűjtötték a mezőn, vagy réten. Tehát a kamilla természetesen minden adatközlőnél előfordult, mint gyakran használatos gyógynövény. A csipkebogyót és kökényt, csalánt is gyűjtötték. Ugyancsak népszerű volt a fodormenta és a borsmenta, a borsfű, a vöröshagyma (gyógyszerként is!). Kaprot és köménymagot is termesztettek. A fehér liliomot dísz- és gyógynövényként hasznosították. Némely növénynek érdekes helyi elnevezését közölték, például a borsmenta promancifű, vagy pasztillafű, az ínnyújtófű csikorka, az acat szeiróka, a kankalin papkesztyű, a vérehulló fecskefű itt virgóda néven ismeretes. A bukszus helyi neve picpáng (a puszpángból alakítva), a szívvirág jézusszív, a japánbirs Mózes bokor, a kis télizöld meténg pedig börvély. Muskátlit (Pelargonium zonale) egyik adatközlőnél sem láttunk, de szinte mindenütt jelezték, hogy van muskátlijuk. Ez azonban nem muskátli, hanem mályva (Malva sp.) volt. A teltvirágú mályva neve bélesrózsa. A kenyérmorzsavirág, vagy Boldogasszony tenyere néven említett fehér fészkes virágzatú dísznövény pedig az őszi margitvirágnak (Tanacetum parthenium) felel meg valójában.

11 Gale Encyclopaedia of Biography http://www.answers.com/topic/aelfric (megtekintve: 2014. 03. 10.)

12 John Harvey: Mediaeval gardens. London, 1990. 169.

13 Wohlné Nagy Ágota: A kamilla Magyarországon a XX. században. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987. Szerk.: Für Lajos 170.

57