Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Tóth József: Víz és ember a Szévíz patak középső folyásánál. Egy zalai mikrotérség jellegzetességei

talajvíz a legtöbb helyen emberi fogyasztásra alkalmatlanná vált. Azokon a dombos területeken, ahol a talajvíz mélyebben van, a felette elterülő nagyobb talajmennyi­ség egy ideig visszatartja a szennyeződéseket, de már mérhető azok szennyezettsége is. Mivel a vízzáró réteg alatt található rétegvizek is fentről kapják az utánpótlást, néhány helyen már ott is megtalálható a szennyeződés.44 Jelenleg a Szévízbe egy helyről, a Hahót - Szennyvíztisztító Telepről kerül tisztított szennyvíz. IVÓVÍZHÁLÓZAT ÉS CSATORNAHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSE Kutakat már régóta készítettek a helyiek, ahol mélyebbre kellett ásni, ott általá­ban több szomszéd együtt használt egy telekhatáron levő kutat. A szomszédos Göcsejben, ahol gyakran a dombhátakra települtek a falvak, akár 40-50 méter mély kutakat is építettek tégla oldalfallal. Nemessándorháza Nemeshetés, Kisbucsa hatá­rában több helynév is kutak évszázados jelenlétére utal. A felszín szabdaltsága miatt a rétegvizek csak kis kiterjedésű vízgyűjtő területtel bírnak, az alsóbb rétegvizeket megcsapoló források vízadó képessége egyenletesebb, ezért a modern ivóvízhálózat kútjait is a völgy közelébe telepítették. Talajvíz csak a szerkezeti medencékben és a völgytalpakban fordul elő.45 Nemeshetésen több szomszéd közösen épített kutat a telekhatáron, sőt van falukút is, amit az „Angyalok kútjának” is neveznek, mert a legenda szerint akkor, amikor az angyalok a búcsúszentlászlói templomba vitték a Szűzanya szobrot - melynek a csodálatos gyógyulásokat tulajdonítják ezen a helyen megpihentek, s hogy szórójukat oltsák, forrást fakasztottak, amely azóta is táplálja a kutat. A kutakhoz kapcsolódóan szomorú történeteket is lehet hallani. Többen választották az öngyilkosságnak azt a módját, hogy kútba ugorjának. Az is előfor­dult, hogy egy valaki véletlenül esett bele a kútba, ahonnan már nem tudták élve kimenteni. Nemeshetésen az 1990-es években egy régi kút kitisztításakor néhány géppuskát, kézigránátot találtak. Modern fegyverek elrejtéséről szóló történeteket Nemessándorházán is mesélnek. Elképzelhető, hogy a fegyverek a 2. világháború, vagy az 1956-os forradalom után maradtak a helyiek kezén. Arra is utaltak néhá­­nyan, hogy egy, a kommunista hatalom ellen való fegyveres felkelést készítettek volna elő akkoriban. Mindenestre 1956-ban nem tudunk fegyverhasználatról a Szévíz mentén, de a visszaemlékezések szerint elképzelhető, hogy akkor újabb lőfegyverek kerültek magánkézbe. A Szévíz mentén elég későn, csak az 1980-as évektől építették ki a vízközmű­hálózatot, addig saját kutakat használtak a lakosok. A Kádár korszakban már a falusiak számára is kezdett presztízskérdéssé válni a fürdőszoba megléte, ami­hez házi vízművekkel, „hidroforokkal” biztosították a kutakból a vizet. Ez komoly beruházást igényelt, Nemeshetésen például sok helyen 10 méter alatt van a kutak vízszintje, ami miatt több méter mély mellékaknákat építettek, hogy fel lehessen szívni a vizet a nyomástartályhoz. Az 1970-es években még elképzelhetetlennek tűnt a közösségi vízhálózat kiépítése, hosszútávon mindenki saját vízellátásban gon­dolkodott. Az egyik falusi ezermester például egy nagy beton víztornyot is épített 44 http://www.nyuduvizig.hu/upload/Jelentos_emberi_beavatkozasok_Zala.pdf Hozzáférés: 2015. február 6. 45 Ádám László: A Zalai-dombság mezőgazdasági potenciálja. 468. In: Magyarország tájföldrajza. A Kisalföld és a Nyugat-magyarországi peremvidék. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 292

Next

/
Thumbnails
Contents