Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth József: Víz és ember a Szévíz patak középső folyásánál. Egy zalai mikrotérség jellegzetességei
A vízfolyások mentén növő fűzfák ágait még a 20. század második felében is felhasználták kosárfonásra, azonban sajnos a fiatalabb generációk számára nem örökítették át ezt a tudást. A nemessándorházi közösség céljai között szerepel, hogy egy tanfolyammal felelevenítse a kosárfonás mesterségét. STRANDOLÁS, HORGÁSZAT, TURIZMUS - KITÖRÉSI LEHETŐSÉGEK Fürdésre korábban sem volt kifejezetten jó a Szévíz, mert a vízszint ingadozott, sűrű növényzettel borított és mocsaras volt, ilyen jellegű haszonvételére utaló forrás a 2. világháborút megelőző időszakban nincsen. A 20. század második felében a helyi fiatalok egy-egy helyen karbantartottak olyan szakaszokat, ahol le lehetett menni a vízhez és megmártózni benne. A nemeshetésiek és a búcsúszentlászlóiak például külön helyre jártak, és nem keveredtek fürdés közben. Sajnos fürdésre jelenleg sehol sem alkalmas a Szévíz, és fürdőhely kialakításához elég sok egészségügyi feltételnek is meg kellene felelni. Mindez a Zala teljes vízgyűjtő rendszerére is igaz, a közelben korábban fürdésre kijelölt strandok is megszűntek (például Pacsán). A Pacsai Kistérség településeinek fejlesztési elképzelései között sem szerepelt fürdőhely létesítése, kivéve Misefán, ahol azonban egyelőre túl sekély ehhez a tó. A már most is meglevő horgászturizmus további fejlesztésében gondolkoznak a helyi döntéshozók. Pölöskénél a tőzegbányászat után kiásott mélyedésekben több tó is található, a horgásztársaságok az infrastruktúrát folyamatosan fejlesztik. Pötréténél szintén van horgászegyesület, a zalaszentmihályi horgásztónál egy nemrégiben épült kemping is található, amely kellő forgalom hiányában azonban nincsen kihasználva. A horgászathoz kapcsolódó túlzott etetés eutrofizációhoz, algásodáshoz vezet, ami jelentősen ronthatja a vízminőséget. A szabályozás előtt magas vízállás idején előfordult, hogy egyes település (rész) ek csak vízi úton voltak megközelíthetőek. A vízi turizmus beindítása szintén egy lehetőség, amelynek a közeli Balatonon és a Rábán nagy hagyományai vannak, újabban a Murán valamint a Dráván is megindultak a fejlesztések. Jelenleg a Pölöskei horgásztavak területén sok csónak van használatban. Minimális infrastruktúrafejlesztéssel meg lehetne valósítani kis csónakokkal, kajakokkal, kenukkal a kijutást a Zalára és onnan a Balatonra. Emellett a megyeszékhelyet a Balatonnal, illetve a volt jugoszláv határ mentén futó Eurovelo kerékpáros úttal a Szévíz mentén érdemes lenne összekötni, mert a nagy forgalmú 75-ös és 76-os főutakon nem lehet biciklivel közlekedni. Emellett a lovas turizmus infrastruktúrájának biztosításával is érdemes lenne bővíteni a térség turisztikai kínálatát. ÖNTÖZÉS, HALASTAVAK Az öntözés nem jellemző a területen. A völgy talaja vízben gazdag, míg a dombhátakra nem egyszerű feljuttatni a vizet. A kisebb patakok vízhozama nem elegendő öntézést igénylő mezőgazdasági kultúrák létrehozásához, talán még a Szévíz sem lenne megfelelő vízforrás. Pedig aszályos évek is előfordultak a közelmúltban. A környező erdőkben a több csapadékot igénylő fák vegetálnak, és az évszázados természeti környezet emiatt valószínűleg változáson fog átmenni. Nemeshetésen a Fuss patak mentén a rendszerváltás után próbálkoztak halastavak létesítésével, azonban a víz minden próbálkozás ellenére sekély maradt és az 287
