Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth József: Víz és ember a Szévíz patak középső folyásánál. Egy zalai mikrotérség jellegzetességei
mint a Szévíz mentén: a Nagykanizsa-Hahót-Zalaegerszeg út Felső-Válicka völgyében haladt, míg a Nagykanizsa-Kapornak-Zalaistvánd-Vasvár út a mai Principális völgyben. Ez utóbbiból Felsőrajknál ágazott ki a 11. számú út, amely a Szévíz mentén vezetett annak torkolatáig. Zalaszentmihály után mocsaras területen haladt, amelyből az út mint egy töltésgát emelkedett ki és több fahíd is volt rajta. Pölöske után a Vaskapu malma előtt vezetett további falvakon át: Szent László Egyháza (a mai Búcssúszentlászló), „Szent Tamás” és „Bötefalva” (utóbbi kettő ma már nem létező település) majd „Alsó Apáthi", „Felső Henye” településeken át Alibánfánál érte el a Zalaegerszeg-Türje postautat, ahol egy fahídon lehetett a Zala folyón átkelni. A földutat és a hidakat a környéken lakók tartották karban, és csapadékos időben nehezebben volt járható. Megtudjuk még azt is, hogy az utat 6 V* - 7 14 óra alatt lehetett menetelve megtenni, lovon ennél egy kicsit gyorsabban, míg szekerekkel lassabban lehetett haladni.25 Ez az útvonal a Pölöske és Alibánfa között leaszfaltozott mostani autóút nyomvonalához közel haladhatott. A 20. századtól kezdve válik általánossá a térképeken és hivatalos iratokban a Szévíz megnevezés, míg a „nép körében” továbbra is használatos a mai napig a „csatorna” és a „kanális” megnevezés. Az Arcanum Adabázis kiadó jóvoltából az interneten lehetőség nyílik a Habsburg birodalom katonai felmérési térképeit egybevetni a térség jelenlegi műholdas képeivel. Ezen az látszik, hogy a Szévíz mai nyomvonala nagy vonalaiban már ekkor kialakult, a tavak tekintetében fedezhető fel nagy különbség, mivel a korabeli térképeken csak a Zalaszentmihálynál levő tó van feltüntetve, a többi ekkor nem volt állandó vízfelület.26 A 19. században készült nagyobb méretarányú kéziratos térképeken az látszik, hogy sok helyen nem csak egy fő csatornaág létezik, hanem egymással párhuzamosan és merőlegesen ásott kanálisok rendszere igyekszik a területről összegyűjteni a vizet. Nem ritka, hogy a települések közigazgatási határvonalai egybe esnek egy-egy helyrajzi számmal ellátott csatornával. Érdekesség, hogy Pölöske területén egy vízzel borított területen megtalálhatjuk a helyben birtokos gróf Széchenyi István tulajdonos feltüntetését. E térképeken legtöbbször „Canalis”-nak nevezik a Szévizet27 VÍZRAJZ ÉS BIRTOKVISZONYOK AZ 1850-ES ÉVEKBEN MEGKEZDETT KATASZTERI FELMÉRÉS TÉRKÉPEI ALAPJÁN Ezen 1:2880-as méretarányban készült kataszteri felmérés rendkívül sok adalékkal szolgál nemcsak a terület földrajzáról, hanem a Szévíz menti birtokviszonyokról, helynevekről is, ezért részletesebb elemzést érdemel. A manapság is fennálló mederviszonyok ekkorra már kialakultak, kivéve a Pölöske és Kisbucsa határaiban a 20. századi tőzegbányászat eredményeként kialakult tavakat. A térképlapok közül sajnos nem mindegyik található meg a Zala Megyei Levéltárban, az anyag szétszóródott a Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchenyi Könyvtár és a FŐMI (Földmérési és Távközlési Intézet) levéltári anyagai között, ami nehezíti kutatásukat. A Göcsej Múzeum és a Zala Megyei Levéltár közös pályázat keretében tervezi 25 T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján. In: Káli Csaba (szerk.): Zala megye a XVIII-XIX. Században két korabeli leírás alapján. Zalai Gyűjtemény 46. 95. 26 http://www.archivportal.arcanum.hu/kataszter/ Hozzáférés: 2014.3.17. 27 Zala Megyei Levéltár К 505 Welzenstein Johann: Parzellirungs Croquis der Gemeinde Pölöske. 1859 és Zala Megyei Levéltár U 314 Csupor Ignácz mérnök: Nemesapáti határ felmérési térképe. 1857. 283
