Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth József: Víz és ember a Szévíz patak középső folyásánál. Egy zalai mikrotérség jellegzetességei
rológiai vagy katasztrófavédelmi adatoknak nem vagyunk birtokában, de valószínűsíthetjük, hogy a Kárpát-medencére jellemző átlagánál gyakoribbak itt az eső és hóviharok, amelyek helyieket sújtják. További vízzel kapcsolatos fontos esemény volt az, amikor 1852-ben a templommal szemben, a Szévíz túlpartján levő kálvária domb aljában található Szent-László forrást körbefalazták és kiépítették, hiszen az itt kifolyó vasas víznek csodálatos gyógyerőt tanúsítanak. Nagy valószínűséggel a Szévíz mentén elsőként a kolostorban került kiépítésre a vízvezetékrendszer 1931- ben. A már meglévő kútból benzinmotoros szivattyú emelte ki a vizet a padláson elhelyezett nyolc köbméteres tartályba.21 A kolostor az építését követően hamarosan Zala megye legjelentősebb búcsújáróhelye lett, ahol már korábban is rendszeresen tartottak vásárokat. Az iparcikkek helybeli értékesítésének lehetőségei miatt sok mesterember települt a kolostor környékére a Dunántúl települései mellett a Habsburg tartományok különböző távolabbi szegleteiből is. A szerzetesek civilizátorként működtek, sőt a magyarosodás nekik is köszönhető, hiszen ide különféle anyanyelvű népesség érkezett, de a magyar nyelven tartott misék segítették az asszimilációt. A lelki szolgálattevés mellett gyógynövényeket termeszthettek és patikát is üzemeltethettek helyben, sőt orvosi tevékenységet is folytattak. Deák Ferencet Tietl Lukács búcsúszentlászlói ferences páter segítette a világra, amiért hálából választotta a Ferenc keresztnevet az édesanya, aki sajnálatos módon nem sokkal később belehalt a szülésbe.22 A SZÉVÍZ KÖZÉPSŐ FOLYÁSA MENTI TERÜLETEK BEMUTATÁSA A szakaszolás egy lehetséges változata az, amikor a forrástól a 75-ös főútig terjedő területet tekintjük a Szévíz felső folyásának A jelenlegi 76-os főútig tart a középső szakasz. Ettől északra a Zala torkolatáig pedig az alsó szakasz terül el. A kézirat elkészítésének időpontjában a Szévíz középső folyásának települései közigazgatásilag Zala megye Zalaegerszegi járásába tartoznak 2013 óta, ezt megelőzően egy rövid ideig, annak megszűnéséig a Pacsai Kistérséghez tartozott Búcsúszentlászló, Nemeshetés, Nemessándorháza, Nemesszentandrás, Pölöske és Zalaszentmihály, míg a Zalaegerszegi kistérséghez Nemeshetés és Kisbucsa. Utóbbi két község szorosabb kapcsolatára utal, hogy 2012-ig közös körjegyzőséget tartottak fent, majd amikor ehhez 2000 fős minimális lakosságszám került meghatározásra, a búcsúszentlászlói székhelyű körjegyzőséggel egyesülve létrehozták a Búcsúszentlászlói Közös Önkormányzati Hivatalt, amely 5 községet látott el 2014. december 31-ig: Búcsúszentlászló, Nemessándorháza, Nemesszentandrás, Nemeshetés, Kisbucsa. Bár ez történeti és gyakorlati szempontokból is szerves egység lehetne, különböző nézeteltérések miatt Kisbucsa és Nemeshetés úgy döntött, hogy 2015. január 1-től a Nagypáli Közös Önkormányzati Hivatalhoz csatlakoznak. Mivel a maradó községek együttes lélekszáma már jóval 2000 fő alá csökkent, ezért Búcsúszentlászló, Nemesszentandrás és Nemessándorháza a Zalaszentmihályi Közös Önkormányzati Hivatalhoz csatlakozott, amelyhez tartozik a székhely községen kívül még Pölöske és Szentpéterúr is. így összesen 4405 fős lakónépességgel ez lett Zala megye egyik legnagyobb falvakat tömörítő közigazgatási egysége. Ä 2014. évi önkormányzati választások után egyébként összesen 36 zalai település esetében 21 Bolla Lajos János: Búcsúszentlászló, ahogy én látom 2014. 158-184. 22 Bolla Lajos János: Búcsúszentlászló, ahogy én látom. 168. 281
