Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
célú tettnek elsősorban szimbolikus tartalma hatott a kintiekre, tovább gerjesztve az indulatokat. A tüntetésért később felelősségre vont Gajdics Sándor az egyik tanú vallomása szerint „...magából kikelve lázította a tömeget, hogy „Nézzétek meg, magukra zárták az ajtót!”95 A tömeg elől bezárkózó vezetők ugyanakkor a tömeg foglyai is lettek. Szabadon engedésük feltétele a követelések teljesítése volt. („Ne engedjétek el őket az anyjuk kutya úristenit, amíg a nyilatkozatot ki nem adják!.”)96 A nyírbátori esettől eltérően itt (egy rövid időre) megadta magát a községi hatalom. A téesz könyvelője szerint azért adták ki a belépési nyilatkozatokat, hogy elkerüljék „az esetleges emberölést.”97 A későbbi vizsgálat során az itteni vezetők is - ugyanúgy mint Biriben - az „életveszélyes helyzettel” indokolták meghátrálásukat. A Biriben lezajlott tüntetés története arról szól, hogyan kényszerítették rá akaratukat a tüntetők a közégbe érkező járási funkcionáriusokra. Ebben a községben nagyon erős volt a téesztagok önszerveződése, amit a helyi hatalom tehetetlenül nézett. Nagy Sándornak, a fiatal, 28 éves helyi születésű tanácselnöknek nem lehetett nagy tekintélye a községben. (Ezt a járási tanács vezetői is így gondolhatták, mivel a történetek után a járás egy másik községébe helyezték át szintén tanácselnöknek.)98 Lehet, hogy éppen ezért kísérelték meg a téesztagok, hogy egy olyan írást kényszerítsenek ki a tanácselnöktől, amelyben támogatja a helyi csoport feloszlását. Ezt a megbízólevélként emlegetett iratot a kilépni szándékozó tagok által aláírt jegyzőkönyvvel együtt akarták Budapestre vinni. Ilyen jellegű törekvések más községekben - forrásaink szerint - nem voltak. A községi tanácselnök a járási tanács elnökhelyettesének utasítására megtagadta kérésük teljesítését, ezért gyűlt össze kb. 300 ember július 10-én kora reggel a tanácsháza előtt. A tanácselnök azonnal átengedte az irányítást a járási hatalomnak. Sürgősen segítséget kért a rendőrségtől, a tanácstól és a pártbizottságtól is. Elsőként a járási rendőrkapitány, majd a járási pártbizottság titkára érkezett a helyszínre. A tömeg leszerelésének céljával érkező funkcionáriusokat - mint korábban láthattunk - a tüntetők nem engedték szóhoz jutni s fizikailag is bántalmazták. Végül maga a járási párttitkár kényszerült rá, hogy megfogalmazza (a rendőrkapitány pedig legépelje) a fent említett megbízólevelet, amelyben a „Párt nevében” kérte a tszcs feloszlatását.99 A sikeren felbuzdulva a tüntetők a belépési nyilatkozatok visszaadását is kikényszerítették. A járási hatalom képviselői a vizsgálat során arra hivatkoztak, hogy „látva a nép felbőszült állapotát”100 nem volt más lehetőségük. Barabáson - ugyanúgy mint 1951-ben Porcsalmán - letartóztatott társuk kiszabadítása érdekében gyűltek össze az emberek 11-én reggel a tanácsháza előtt. A szolidáris tömeget az éjszaka folyamán őrizetbe vett Szalma István hozzátartozói, felesége és nőtestvére szervezték meg. A tüntetők nemcsak jelenlétükkel és verbálisán tiltakoztak, fenyegetőztek („...ha nem hozzák vissza Szalma Istvánt...betörnek 95 Uo. 34. Tóth Mihály tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nyírvasvári, 1953. júl. 19. 96 Uo. 21. Murnyák József tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nyírvasványi, 1953. júl. 10. 97 Uo. 32. Gajdics István tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nyírvasvári, 1953. júl. 19. 98 Bár lehet, hogy Nagy Sándor áthelyezése csupán az úgynevezett „káderforgó” része volt. Az ötvenes évek káderpolitikájának bevett gyakorlata volt ugyanis, hogy a községek vezető pozícióiba helyezett kádereket egy idő után - tevékenységüktől függetlenül - más községbe helyezték át, nehogy betagolódjanak a falu társadalmába. Gyarmati György: A káderrendszer és a rendszer kádere az ötvenes években. In: Valóság 34. (1991:2.sz) 51-63. 55. 99 ÁBTL V-108624. 58. Pánczél Károly áv. százados jelentése az ÁVH-központnak, 1953. júl. 14. 100 Uo. 104. Nagy Sándor kihallgatási jegyzőkönyve, Nagykálló, Járási ügyészség, 1954. máj. 18. 267
