Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
A Nyírbátorban történtek példáján próbálom meg rekonstruálni azt a folyamatot, ahogy a kisebb csoportok kezdeményezései végül a teljes téesztagságot mozgósító akcióvá álltak össze. Az ÁVH-szövegek a nyírbátori Vörös Csillag Tszcs Harcsa brigádjának (nevét a brigádvezetőjéről, Harcsa Lajosról kapta) nézőpontjából mutatják be a történteket. A brigád két tagját, a 28 éves Pócsik Kálmánt és 61 éves apját tették ugyanis felelőssé a községben lezajlott akciókért, és terrorcselekmény, valamint téesz elleni izgatás gyanújával a megyei ÁVH eljárást indított ellenük. A vizsgálati anyag magvát tehát az ő vallomásaik alkotják. Ezt a tényt azért kell megemlíteni, mert - mint látni fogjuk - Nyírbátorban az események alakításában legaktívabban részt vevő csoport nem a Harcsa, hanem egy „vásártérinek” nevezett brigád volt. Pócsikék elbeszélésében viszont - érthető módon - más az események súlypontozása: elsősorban a velük történteket mondják el, és csak utalásszerűén jelennek meg szövegeikben a rajtuk kívül eső, de velük kapcsolatos személyek és azok cselekedetei. A vallomásszövegek szerint a Harcsa brigád tagjai a hétfői aratás alatt beszélték meg, hogy kilépnek a tszcs-ből. „Hétfőn reggel Oláh Jánosné, Tóth Andrásné, Oláh Béláné, Tóth Béláné, Kiss Miklósné, Szabó Pálné, Szabó Józsefné elkezdtek kiabálni, hogy ők tovább nem dolgoznak a tszcs-be, mennek vissza a dohányszárítóba, kiabáltak, hogy kérik vissza a belépési nyilatkozatokat, mert ha learatnak nem dolgoznak tovább, nem bánják, ha nem kapnak semmit sem. Az asszonyokhoz csatlakoztam én is és a többi brigádtag.”27- vallotta idősebb Pócsik Kálmán. Közben az aratást felügyelő agronómustól arról értesültek, hogy a vásártéri brigád nem ment ki reggel aratni, hanem egész nap a tanácsháza előtti piactéren tartózkodtak és követelték a párttitkártól a belépési nyilatkozatok kiadását.28 Másnap Rózsa Ferenc brigádja segített Harcsáéknak az aratásban. Ők hozták a hírt, hogy a vásártéri brigád aznap sem vette fel a munkát, továbbra is sztrájkoltak. A vásártériek üzenetet is küldtek Rózsáékkal: addig a Harcsa brigád se arasson, amíg nem kapják vissza a belépési nyilatkozatokat. A sztrájkhoz való csatlakozáson kívül közös demonstrációra is felszólították őket: „Azt is üzenték, hogy július 7-én kedden este gyűlést tartanak, ahol mindenki követelje erősen a nyilatkozatot.”29 Harcsáék tovább folytatták a munkát, viszont az esti gyűlés hírét ők is terjeszteni kezdték a többi téesztag és falubeli szomszédaik között. A mezőről hazafelé menet beszóltak például a kocsisoknak a téesz istállójába, így értesült ifjabb Pócsik is a tervezett összejövetelről. A gyűlés sikertelen volt, a tszcs elnöke és a járási tanács mezőgazdasági osztályának ott tartózkodó munkatársa elutasította a követelést („... nem lehet kiadni, most még arra nincs törvény.”30), a csoportiroda előtt összegyűlt tömeg pedig zúgolódva, de hazatért. A következő reggel a Harcsa brigád újra kiment aratni, a vásártériek viszont továbbra is sztrájkoltak. Erről a tényről az aratók délben értesültek a szőlőbe igyekvő tszcs-küldönc elmondásából. Elhatározták, hogy este ők is csatlakoznak a tiltakozókhoz: „...ha a vásártéri csoport követeli vissza a nyilatkozatot, akkor menjünk mi is este a csoportirodába, és követeljük a belépési nyilatkozatot vissza.”31 A szerda esti gyűlésen megint összegyűlt a téesztagok többsége, kb. 100-110 fő. 27 ÁBTL V-105925. 22. Feljegyzés id. Pócsik Kálmán kihallgatásáról, Nyíregyháza, 1953. júl. 13. 2,Uo. 25 Uo. 30 ÁBTL V-105925.14. Feljegyzés if). Pócsik Kálmán kihallgatásáról, Nyíregyháza, 1953. júl. 13. 31 Uo. 253
