Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
tényező. Bár a falvak parasztsága valószínűleg nem tudhatott sokat a nagypolitika kulisszái mögött történtekről (a hazai és a szovjet vezetésen belüli ellentétekről, hatalmi harcokról), amelyek befolyással voltak a politikai irányvonal változásaira, a diktatórikus hatalom kiszámíthatatlansága, a propaganda és a politikai gyakorlat nyilvánvaló különbözősége sokak mindennapi tapasztalata volt. Az ígéretek visszavonásától tartó érintettek számára ésszerű megoldásnak tűnhetett a pillanatnyinak vélt lehetőségek gyors megragadása, az azonnali cselekvés. A bizonytalanság és a bizalmatlanság volt a nyírvasvári vb-elnök vallomása szerint is a fő oka a vasvári csoporttagok engedetlenségének. A vb-elnök ezt az érvet a bírósági tárgyaláson a belépési nyilatkozataik azonnali kiadását követelő tagok védelmében mondta el: „A tagok nem azonnal akarták feloszlatni a szövetkezetei, ők úgy követelték a belépési nyilatkozatokat, hogy attól függetlenül dolgoznak majd tovább, befejezik a gazdasági évet, s a termést betakarítják, de biztosnak akarták magukat érezni, hogy kiléphetnek, s ezért kellett nekik a belépési nyilatkozat.”21 Jól jellemzi az általános közhangulatot, hogy milyen gyorsan adtak hitelt az emberek egy megyeszerte terjedő rémhírnek. Futótűzként terjedt el ugyanis, hogy azok a téesztagok, akik július 10-ig nem jelentik be írásban kilépési szándékukat a Földművelésügyi Minisztériumnak, később már nem léphetnek ki. Ez a sokak által komolyan vett hír volt az az impulzus, amely a falvak egy részében a téesztagokat aktív cselekvésre, sok helyen a helyi hatalommal való szembeszegülésre ösztönözte. A falvak lakói úgy gondolták, hogy a hatalom megyei, járási és községi képviselői- akiknek a téesz-ügy iránti elkötelezettségéről gyakorlati tapasztalataik voltak- tudatosan titkolták el előlük ezt az információt, hogy megakadályozzák a téeszek bomlását. Ebben a bizonytalan, információszegény helyzetben a téesztagok az új központi hatalmat szövetségesnek, érdekeik védelmezőjének, míg a regionális hatalom képviselőit ellenfélnek, a változások ellenzőinek tekintették. A téeszek tagsága a járási, megyei hatalom megkerülésével maga akart érintkezésbe lépni a központtal. Küldötteket választottak, akiket azzal bíztak meg, hogy Budapestre utazva a Földművelésügyi Minisztériumban szerezzenek információkat a kilépés lehetőségével kapcsolatban, továbbítsák a kilépni szándékozó téesztagok erről szóló nyilatkozatait vagy járjanak el téeszük feloszlása ügyében. A nyírbogáti tszcs-ből például Molnár Károly 76 éves kocsist (aki korábban Bogáti József földbirtokos parádés kocsisa volt) küldték fel a minisztériumba, „hogy intézze el nevükben a tszcs feloszlatását.”22 Molnár elbeszélése szerint a minisztériumban „...azt mondták neki, hogy menjen haza, akkorra ott lesz a nyilatkozat [valószínűleg a tagok által követelt belépési nyilatkozatokra gondolt] és meg is fogják kapni. Elmondta, hogy amikor hazajött meg is kapták, mert a tanácson közölte, hogy a Minisztériumban mit mondtak neki.”23 A nyírbogáti eset híre több községben is arra sarkallta a csoporttagokat, hogy ők is közvetlenül a minisztériummal vegyék fel a kapcsolatot. Jegyzőkönyvet készítettek kilépési-feloszlási szándékukról és azt maguk továbbították a minisztériumba.24 21 ÁBTL V-112454. 22. Jegyzőkönyv a nyíregyházi megyei bíróságon Gajdics Sándor ügyében megtartott tárgyalásról, 1953. aug. 5. 22 ÁBTL V-105925. 31. Feljegyzés id. Pócsi Kálmán kihallgatásáról, Nyíregyháza, 1953. júl. 15. 23 Uo. 24 A nyírbátori járásban 50 téeszben írtak kérvényt a feloszlás érdekében, ebből 40-et a Földművelésügyi Minisztériumba, ötöt a megyei tanácshoz, ötöt a járási tanácshoz vittek be személyesen. Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945-1961. Nyíregyháza 2001. 76. 251
