Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: Egy naiv lélek a fáraók országában. Ifjabb Paikert Alajos három önéletrajzi írásának forráselemzése
Az egész keleten a fehér emberek kiszorítása, bármily eszközzel szent nemzeti céllá lett. Japán kezdte ezt a politikát, amikor két-három évtizedig országába hívta a legkitűnőbb angol, francia, német, amerikai stb. szaktekintélyeket. De amikor ezek már mindenre megtanították őket, egyszerre megfordult a kocka. Mert Japán ugyanakkor, amikor behívta az idegen, fehér tanítómestereket hazájába, ugyanakkor évente ezrével küldte ki ifjúságának legjavát a fehér egyetemekre Angliába, Franciaországba, Németországba, Amerikába stb., de legjobb saját szakembereit is, katonatisztjeit, tudósait, technikusait, művészeit, tisztviselőit stb. e fehér országokba tanulni. Amikor ezek onnan visszatértek telve tudománnyal és ismeretekkel és Japánban is a fehér szakférfiak már berendezték ott a legmodernebb iskolákat, egyetemeket, múzeumokat, könyvtárakat, minisztériumokat, gyárakat, bányákat, mezőgazdasági üzemeket, városi és falusi berendezéseket stb. stb. akkor egyszerre visszaküldeni kezdték a fehér tanítókat, folyton gyorsabb és erőszakosabb ütemben, úgyhogy ma Japánban csak egészen kivételesen akad még fehér szaktekintély, ők maguk csinálnak mindent. Japán példája megmutatta az utat a többi egész Keletnek és a többi egész színes világnak. Egyiptom azt a politikát különösen körülbelül húsz év óta gyakorolja főleg az angolok ellen, folyton erősödő intenzitással. Húsz év előtt Egyiptom kormánya teljesen angol irányítás alatt állott, a miniszterek vagy azok teljhatalmú tanácsosai angolok voltak, éppúgy mint a meghívott szaktekintélyek. De ez a helyzet évről évre határozottan megváltozni kezdett. Az arab öntudat, melyet sok ellenérdek állandóanszított, egyre erősödött, egyre több és több részt kért, sőt követelt a kormányzatban és a kormány összes ágazataiban. A mohamedán vallás hatalmának ébredése szintén hozzájárult ahhoz a mozgalomhoz. Az arab ifjúság, főleg az európáer és amerikai egyetemeken tanult része egyre hangosabban követelt positiókat saját országa kormányzatában, közigazgatásában, intézeteiben, hadseregében stb. Ez érthető és természetes is a kelet szempontjából, de az a tisztességes, jóravaló fehér ember, aki itthagyva Európában úgyszólván mindenét, hogy egy idegen népnek segítségére legyen kultúrája felépítésében, aki ezt a feladatát komolyan vette és nem nyereségvágyból, hanem ideálisabb indokokból ott sokszor állandó akadályok és intrikák közben, nehéz munkában és kötelességteljesítésben éveken át sikeresen fáradozott saját nemzete és az ottani nép érdekében, - annak bizony végtelenül rosszul esett, ha őt szép céljai és hivatásában megakadályozták gáládul hátba támadták eredményes, nagy és hasznos munkájának teljes befejezését lehetetlenné tették. Mert ez a lényege az újkori keleti politikának ebben a tekintetben. Kiszedni mindent, mielőbb a fehér expertből összes tudását, terveit, tapasztalatait és azután, amikor már azt hiszik, hogy mindent tudnak és már nélkülözhetik a fehér ember segítségét - az illető naiv, bizakodó fehért hátulról, észrevétlenül, vagy nyíltan is, egészen brutálisan, bízva a fehér mai védtelenségében és a már kifejlett ottani, teljesen végrehajtó igazságszolgáltatásban - lefűrészelni mielőtt még teljesen befejezhette volna munkáját. Ez azért van, hogy ilyen módon ők maguk, a keletiek fejezhessék be a majdnem egészen kész intézményt, kitörölvén a tulajdonképpeni fehér tervező és alkotó erő nevét és működését az emlékezésből megspórolván maguknak az avval járó kitüntetéseket, dicséreteket és esetleges jutalmakat is, de kéjjel beleülvén a szép 230
