Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: Egy naiv lélek a fáraók országában. Ifjabb Paikert Alajos három önéletrajzi írásának forráselemzése
Elhatározásomat közöltem Mayer miniszterrel és báró Prónay György államtitkárral,57 akik ezt örömmel elfogadták. Azután sok hónapon át tartó tárgyalások folytak a minisztérium és közöttem, az egyiptomi és a magyar kormány között. Mert ha már elfogadom, nem akartam abban mint magánember tárgyalni az ottani kormánnyal, hanem csak saját kormányom útján. Az egyiptomi kormány, mint minden szakértőjétől azt kívánta, hogy legyek ott az ottani földművelési minisztérium rendes tisztviselője, mint a létesítendő múzeum igazgatója, ami azt jelentette, hogy itt mondjak le magyar múzeumi igazgatói állásomról. Ezt nem akartam, mert tudtam, hogy a kelet nem biztos, ott egészen más mentalitás irányadó, azért azt ajánlottam, hogy hat hónapig a télen át, Kairóban szervezem meg az ottani múzeumot, hat hónapig pedig Budapesten vezetem az itteni múzeumot. így állandó kontaktusban vagyok mindkét múzeummal, az egyik segítheti a másikat, a klímát is jobban bírom és ha bármi történik is, nem veszítem el állásomat itt, mert még három évem hiányzott itt a teljes nyugdíjhoz. Sajnos az egyiptomi kormány ezt elvi okokból nem fogadta el, pedig sokkal jobban járt volna mindkét kormány és magam is, erkölcsileg és anyagilag is. Hogy azonban komoly készségemet megmutassam úgy Fuad királynak mint a magyar és az egyiptomi kormánynak, egyben meggyőződjem milyenek ott tényleg a viszonyok, lehetséges-e ott Egyiptomban az akkori körülmények között egyáltalában egy ilyen elismert, nagy és állandó tudományos intézményt létesíteni, felajánlottam: lemegyek Kairóba, körülnézek és a helyszínén meglátom lehet-e, és miképpen a kívánt múzeumot megcsinálni. Ezt elfogadták és én feleségemmel együtt lementem Egyiptomba. Ez volt 19_58 Kairóban megérkezve nyomban jelentkeztem audienciára Fuad király ő Felségénél, akiről csak jót hallottam és akit már személyesen ismerni szerencsém volt. Fuad király engem azonnal a legszívélyesebben, valóban mint egy régi, nagyra becsült ismerősét és tanácsosát fogadott, őszinte örömének adva kifejezést, hogy éppen én vállalkoztam e nagy feladatra, aki Budapesten azt amint ő magát kifejezte, „a világon egyedülálló, szép és hasznos múzeumot nekem megmutatta amelyről tudom hogy az főleg az ön műve”. Rendkívül örültem, hogy egy ilyen felvilágosodott, világlátott és energikus uralkodóval együtt dolgozhatom neki és országának megvalósítani segíteni az ő annyira helyes óhaját, az Egyiptom egész mezőgazdaságának fejlődésére annyira fontos új intézményt. Nyomban kimentem a hely színére és ott azt láttam, hogy az a terület és az az épület, amit Fuad király és kormánya az új múzeumnak szánt, teljesen megfelel, sőt a jövőre is nagy és kedvező lehetőségeket nyújt. A hely tudniillik Gizában, a Nílus bal partján, körül a legnagyobb piramisokkal volt kijelölve egy régi, már egésznek romlásnak indult nagy palota és egész terjedel-57 Prónay György, tótprónai és blatniczai, báró (1887-1968) a jogi és műszaki tanulmányok, illetve gazdasági gyakorlatok után külföldi tanulmányútjáról hazatérve nemzetgyűlési és országgyűlési képviselő volt, a felsőház tagja. A közélelmezési minisztériumban, ezután a miniszterelnökségen dolgozott, majd 1928 és 1931 között a földművelésügyi minisztérium politikai államtitkára és a Külforgalmi Bizottság elnöke volt. Különösen sokat fáradozott a gazdasági termékek exportjának elősegítése érdekében; vö. Prónay György báró dr. címszó. In: Magyar politikai lexikon - Magyar politikusok 1914-1929., (szerk.) T. Boros L., Budapest 1929, 343-344. 58 A második két szám hiányzik a kéziratban. Más forrásokból tudjuk, hogy 1930 elején utazott. 225
