Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Vörös Éva: Egy gyűjtemény - két fotográfus - négy helyszín. Állami ménesbirtokokról készült fotográfiák a 19. század utolsó évtizedéből
gulya alapját képezték. Az egyedeket vásárlás útján 1860-1861-ben szerezték be gróf Almásy Kálmán sarkadi, gróf Wenckheim Béla kamuti, őrgróf Pallavicini ' mindszenti uradalmából.74 Ugyancsak az albumban találunk felvételt az uradalom kuhland-simmenthali tenyészetéből,75 melyet Morvaországból, Svájcból hoztak be, és keverték telivér simmenthali bikákkal, így az állomány a simmenthali jelleget vette fel.76 Ellinger képein simmenthali, pinzgaui keverékmarhákat is láthatunk. Mindkét fényképész anyagában ritka a juhokkal kapcsolatos fényképanyag ménesbirtokok esetében. Jóllehet Ellinger Ede megörökített magyar fésűs merinót nyájban és egyedenként is. Minden forrás megemlíti, hogy Mezőhegyesen kondorszőrű mangalicasertést tenyésztettek, mely az ország egyik legrégebbi állománya volt. Viszont a két fényképész az 1890-es években készített anyagában szinte alig vannak sertéstartással kapcsolatos fényképek. A magyarázat sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. A sertésólak, illetve a sertések léte nem különösebben vonzották témaként a fotográfusokat. Mezőhegyes korszerű nagyüzemi jellegének illusztrálására az egyik leghitelesebb felvétel a magtár tornyából megörökített látkép, távolban a cukorgyár épületével, előtérben az istálló további gazdasági építményekkel, valamint a gabonatorony és a vasúti töltés mentén legelő juhnyáj. Igaz, nem cél a ménesbirtokok gazdálkodását bemutatni, azonban éppen Mezőhegyes a legjobb példa arra, hogy Ellinger fényképei mennyire hitelesen tükrözik, szemléltetik azt a tényt, hogy „kiváló állattenyésztésével és mintaszerű igazgatásával a magyar mezőgazdaságnak világszerte hírnevet szerzett büszkesége”77 a korabeli magyar agráriumnak. A Vasárnapi Újság már 1898-ban európai szintű mintagazdaságként jellemezte a birtokot.78 A cikkben publikált fényképek egybeesnek a gyűjteményünkben őrzött Ellinger Ede és Erdélyi Mór által fotografált felvételek tematikájával és idejével is; például a külső 32. számú és a központi major, asztagrakás, kenderkikészítő-telep. Erdélyi Mór készített a kétéves csikók méneséről, valamint a Kozma Ferenc emlékszobor avatásáról két riportfényképet.79 Erdélyi Mór főleg a gazdasági cselédekről, munka közben készített fényképeket: répa fejelése,80 répabogár szedése.81 A munkások kapcsán közismert tény, hogy Darányi Ignác minisztersége idején gondot okoztak a mezőgazdasági munkássztrájkok,82 melyek letöréséhez az ország más vidékeiről hozattak idénymunkásokat. A Vasárnapi Újság 1890-ben tudósít „2400 tót” munkás Mezőhegyesre érkezéséről fényképpel is: „A munkások egy részének kiszállását ábrázolja, a midőn a néptömeg a magával hozott holmiját rendezve, az uradalom igásfogatok felé iparkodik, munkások egy részének kiszállását ábrázolja, hogy a terjedelmes puszta több pontján előkészített lakóhelyeket mielőbb elérje.”83 A felvételt éppen Ellinger Ede készítette a vasútállomáson. A gyűjtemény is őriz egy fényképet,84 amely minden 74 In: M.Kir.ÁUami Ménesbirtokok. Budapest, Pallas, 1937.6. 75 Lt.sz. MMgM EF 8027.87. 76 A Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum ismertetője, Budapest, Pallas, 1902.187. 77 In: M.Kir.ÁUami Ménesbirtokok. Budapest, Pallas, 1937. 2. 78 Vasárnapi Újság, 1898.22:374. 79 Vasárnapi Újság, 1898.22:375. 80 Lt.sz. MMgM EF 99. 81 Lt.sz. MMgM EF 100. 82 A Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum ismertetője. Kiadja a M.Kir. Földmívelésügyi Minister. Budapest, 1907. Pallas Részvénytársaság Nyomdája, 296. 83 Uo. 176
