Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Vörös Éva: Egy gyűjtemény - két fotográfus - négy helyszín. Állami ménesbirtokokról készült fotográfiák a 19. század utolsó évtizedéből
fényképész] Bpesten aranyéremmel díjazták.11 „Teljes névsort nyújtok, és pedig azért, hogy kiváljék a magyar kiállítók határozott felsőbbsége, kik - ...nemcsak számban és a kiállított képek mennyiségével imponáltak, hanem azok rendkívül sikerült minősége által a legfényesebb, sőt elmondhatom, hogy teljesen megérdemelt győzelmet és dicsőséget arattak.”12 Ellinger Ede elismert fényképész volt, aki korának egyik legelterjedtebb fényképezési szokásának művelőjeként úgynevezett vizit- és kabinetkártyák sokaságát is készítette ismert és hétköznapi emberekről. Többek között lefényképezte 1880 körül a neves agrárszakembert, Kozma Ferencet (1826-1892)13 és a polihisztor, természettudós Herman Ottót14 is. A kabinet- és vizitkártyák témaköréhez tartozik egy érdekes hír is. Valószínűleg remek üzleti érzékkel rendelkezve ügyes korabeli „önreklámba” kezdett 1884-ben, amelyről ugyancsak a Fényképészeti Lapok tudósít: „Szép magyar nők albuma lesz a jövő évi kiállítás egyik érdekeltsége. A díszes album, melyet Ellinger bpesti fényképész fog kiállítani, lehetőleg tartalmazni fogja a magyarországi női szépségeknek mennél teljesebb gyűjteményét, Makart-alakú színezett mellképekben. Hogy e gyűjtemény mennél tökéletesebb legyen hajlandó Ellinger az e czélra jelentkező hölgyeket díjtalanul lefényképezni, és hogy vidéki szépeink se hiányozzanak az érdekesnek Ígérkező sorozatból, felkéretnek, hogy Makart-alakú fényképeiket a nevezett fényképészhez küldjék be.”15 Sajnos a kiállítás nem valósulhatott meg: „A magyar szépek albumát, melyet Ellinger bpesti fényképész az ország legszebb hölgyeinek arczképeiből állított össze, nem fogjuk az idei országos kiállításon a közönség elé adni, mert - mintegy fővárosi lapban olvassuk - a bizottság kiállításába nem egyezett bele. Bezzeg lesz majd zúgás az érdekelt szépségek között!”16 Érdekességként említjük meg, hogy később a korszak nagy divatja lett a „szépség kongresszus”, hiszen 1886-ban Párizsban is rendeztek egy kiállítást ez alkalomból, ahol a fotográfiák „háromnegyed életnagyságban és kivágott ruhában ábrázolják a szépségeket. A döntő bírák .... képzőművészek, kik ... proklamálni fogják a szépség királynőjét. A fődíj egy négyezer frank értékű gyémánt diadém; ezenkívül a legszebbek közül húszán díszokmányt kapnak. A pályázó fotográfiák mindenikéhez tíz frankot kell mellékelni »betét-képen«, a mi megmagyarázza, hogy az egész szépség-kongresszus voltaképpen élelmes üzlet, a melynek felvirágzását, a mire apellál: a hiúság bizonynyal elő fogja segíteni.”17 Ugyancsak a Fényképészeti Lapok számol be 1885-ben a Fényképész Ifjak Önképző- és Segélyegyesületének megnyitó közgyűléséről,18 amelyen Ellinger Ede is részt vett. Az 1896-os év ünnepségsorozatának híre az is, hogy a „Nagy milleniumi érmet nyertek” között találjuk Ellinger Edét „versenyképességért, jó ízlésért és jó munkáért.”19 11 Fényképészeti Lapok 1882.10.160. 12 Uo. 13 Lt.sz. MMgM Személyi Emlékanyag-gyűjtemény (továbbiakban MMgM SzE) 756. 14 Lt.sz. MMgM SzE 1583. 15 Fényképészeti Lapok, 1884.5.103. 16 Fényképészeti Lapok, 1885.4.41. 17 Fényképészeti Lapok, 1886.5.19. 18 Fényképészeti Lapok, 1885.9.165. 19 Fényképészeti Értesítő, 1896.19:297-298. 171
