Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Tóth-Barbalics Veronika: Az 1891. évi lóverseny-fogadási visszaélések és a turf megítélése a hazai sajtóban és politikai életben a századfordulón

nem kíván lépéseket tenni; ellenben intézkedni szándékozik, hogy a bookmakerek a budapesti versenyekről is kiutasíttassanak”. A válasz tervezetét a kormány többi tagja helyeslőleg tudomásul vette.86 Bethlen 1892 tavaszán Wekerle pénzügyminiszterhez intézett átiratában is elismerően nyilatkozott a Magyar Lovaregylet lóversenyszervező tevékenységéről, és a totalizator fenntartása mellett foglalt állást.87

Batthyány Elemér gróf a sajtót kárhoztatta, a kitiltásokról megjelent hamis híreket okolta a lóversenyellenes hangulat felerősödéséért. A turf megítélésének javítása érdekében a Magyar Lovaregylet is élt a sajtónyilvánosság nyújtotta lehetőségekkel: Batthyány a Salon és Sportnak adott hosszabb interjúban (amit aztán több napilap is közölt) igyekezett tisztázni az igazgatóság eljárása körüli félreértéseket,88 a Vadász- és Versenylap pedig 1892 elején hosszabb cikket szentel annak a kérdésnek, hogy hazárdjáték-e a lóversenyzés. A cikk szerzője Angliát hozta fel példaként arra, hogy a fogadás és verseny háborítatlan viszonyban is állhat egymással, és nem ítéli el a közvélemény a fogadást, mert tisztában van azzal, hogy „az egész dologgal nyert a közügy s felemelte Anglia lótenyésztését, hogy az egész világ odajár tenyészanyagért, s e címen jól megadóztatja az egész világot.” Kifejtette, hogy mivel a telivér „már egy kultúrállat”, amelynek továbbtenyésztését nem lehet a „nagy természetre” bízni, a versenyzés az egyedüli eszköz, amelynek útján kiválaszthatóak a tenyésztésre érdemes lovak, a versenyeket azonban nem lehet fogadások, totalizator nélkül fenntartani. Rámutatott, hogy Magyarországon a közönség kevéssé ért a versenyekhez, mégis fogad, mert könnyű meggazdagodási lehetőségnek tartja, és így „természetesen hamar be kell következnie a kiábrándulásnak”. A fogadások elleni képviselőházi támadásokra reagálva megjegyezte, hogy „nincs joga senkinek sem hazárdjátékká bélyegezni a versenyfogadásokat: s miután a civilizált Európa minden állama megengedi a versenyfogadásokat, alig lehet, hogy éppen Magyarország, mely kiválólag lótenyésztő ország, az egyedüli legyen, mely minden következményével együtt hazárdjátékká minősítse”. A Vadász- és Versenylap kifejtette, hogy ha a szerencsejáték definícióját tekintjük (a nyerés mindig a véletlen szerencsétől függ), akkor „a hazárdjáték-jelleg a fogadásoknál legfeljebb csak azoknál fordulhat elő, kik a jockeyk dresseinek színe szerint tesznek fogadást. A ló vére, apja, anyja, kondíciói, versenymúltja, sebessége, kitartása, a talaj minősége, a levegő és szél befolyása, a jockey classisa, a verseny távolsága, a pálya alakja stb. mind tekintetbe veendő s végre a fogadásoknál az oddsok hosszúsága, mely matematikai alapokat nyújthat, ha mindezeket figyelembe vesszük, a helyesen megkötött versenyfogadásoknál az egyén szellemének funkciója annyi irányban van igénybe véve és oly mértékben nyilvánul, hogy a versenyfogadás a hazárdjáték jellegével nem bírhat.”89 A Lovaregylet közlönye a lóversenyzéssel szembeni nyerészkedési vádra válaszul összevetette a versenylovakkal kapcsolatos kiadásokat a versenydíjakból származó bevétellel, és rámutatott, hogy versenylovak tartása nagy anyagi áldozatot követel a tulajdonosoktól, „1891-ben összesen 600 000 forintot fizettek rá, hogy az országos lótenyésztés emelését [...] lehetségessé tegyék”. A cikk azzal a konklúzióval zárult,

86 MNL OL Miniszterelnökség. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (K 27) 1891. dec. 5.19. pont.

A válasz a képviselőházban végül nem hangzott el, mert időközben Herman Ottó képviselő betegsége miatt szabadságot kért. KN 1887-92 27. köt. 583. ülés (1891. dec. 22.) 503-504.

87 MNL OL Pénzügyminisztérium. Elnöki iratok (K 255) 1892-690.

88 Gróf Batthyány Elemér a turfbotrányokról. Pesti Napló 1891. (42. évf.) nov. 7. (306. sz.) 3.; Gr. Batthyány Elemér nyilatkozata a Salon és Sport című újságnak. Közli: Egyetértés 1891. nov. 7. 3.

89 Fogadás és hazárdjáték. In: Vadász- és Versenylap 36. (1892:1. sz. [jan. 1.]) 5.

164