Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth-Barbalics Veronika: Az 1891. évi lóverseny-fogadási visszaélések és a turf megítélése a hazai sajtóban és politikai életben a századfordulón
Az 1891. évi lóverseny-fogadási visszaélések és a turf megítélése a hazai sajtóban és politikai életben a századfordulón TÓTH-BARBALICS VERONIKA BEVEZETÉS Az 1891-es évet a hazai lóversenyzés-történet olyan „kis jelentőségű” évjáratként tartja számon, amikor jelentős győzelmet hazai istállók lovai nem szereztek. Az év izgalmat kiváltó eseménye volt az, amikor „a versenyek tisztaságára árgusszemekkel őrködő gróf Batthyány Elemér vasökle lesújtott]”: kitiltások és eltanácsolások ritkították meg a „külföldi lovasok gárdáját”.1 Az 1891. évi kitiltási ügyek által előidézett vihar nemcsak a budapesti és a bécsi napisajtóig, hanem az országgyűlési tanácskozóteremig is eljutott, újult erővel felszínre hozva a lóversenyzés hazai megítélése körüli ellentétes nézeteket. Dolgozatunk bemutatja a vihart kiváltó eseményeket, ezek megjelenését a sajtóban, a hazai lóversenyzés illetve lótenyésztés fejlesztése érdekében munkálkodó testület (Magyar Lovaregylet) és állami szerv (Földművelésügyi Minisztérium) reagálását. Elemezzük, hogyan nyert a kitiltási ügy politikai mellékzöngét az állami költségvetés országgyűlési tárgyalása során. Megnézzük, hogy hogyan foglalt állást a magyar főrendiház az események által érintett két tagjának mentelmi ügyében. Végezetül megvizsgáljuk mindezek hatását a hazai lóversenyzés- illetve fogadásügy fejlődésére. Forrásaink a korabeli napi- és szaksajtó (mindenek előtt a Magyar Lovaregylet hivatalos közlönye, a Vadász- és Versenylap), a Magyar Lovaregylet közgyűlési és igazgatósági ülési jegyzőkönyvei, a képviselőház és a főrendiház irományai. A MAGYAR LOVAREGYLET ÉS A KITILTÁSI ÜGY Mint ismeretes, a Magyar Lovaregylet az 1827-ben Széchényi István gróf mágnástársaival a hazai lótenyésztés fellendítésére létrehozott Pesti Versenyző Társaság és Lótenyésztő Egylet (Pályafuttatási Társaság) utóda volt. A Pályafuttatási Társaság 1830-ban az Állattenyésztő Társaság, majd 1835-ban a Magyar Gazdasági Egyesület nevet vette fel. 1842-ben a lóversenyegylet önállósult, 1869-ben Pesti Lovaregylet néven alakult újjá, majd 1882-től Magyar Lovaregylet néven működött.2 Az egyesü1 Magyar lósport és lótenyésztés. Szerk. Bossányi-Havas Rezső, Markovits István. Közérdekű Könyvkiadó Váll., Budapest 1943.186. 2 Őszi Kornél: A magyar lóversenyzés száz éve. Egyesült Kő- és Könyvnyomda Rt., Budapest 1927. 6-7. (a Magyar Gazdasági Egyesületet „Gazdasági Egylet” néven említi és alapítását 1838-ra datálja); Fehér Dezső - Török Imre: A lóversenyzés története (1927-1977). Történelmi visszapillantás a reformkor küzdelmes korszakától napjainkig. NATURA - Magyar Lóverseny Vállalat, Budapest cop. 1977.10.; Jegyzőkönyv a Pesti Lovaregylet rendkívüli közgyűléséről. 1882. máj. 14. 3. pont. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Agrártörténeti Iratok (továbbiakban: MMgM AI) 8182. (Magyar Lovaregylet közgyűlési jegyzőkönyvei. 1. kötet, 1877-1896). 149
